Majid Barzegar a ma Iránjáról, illetve annak felső tízezrének hétköznapjairól mutat nekünk képet, aztán nagyjából ennyi is az összes pozitívum, amit el lehet mondani filmjéről. Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy Iránban kizárólag leplekbe bújt vallási fanatikusok osonnak a néptelen utcákon, a minaretekből vészjósló hangon parancsolják imára a népet az imámok, ezzel szemben, e filmből az tűnik ki, hogy a globalizáció már oda is beférkőzött, így viszont egyre kevesebb a hogyismondjamcsak, érdekesség... Egy unalmában veszélyes balhéba kerülő, elkényeztetett tinédzser közhelyes történetét ismerjük meg a filmből, közhelyes tanulsággal, ám eközben mi nézők legalább annyira unjuk a fiú történetét, mint amennyire ő a saját életét. Vissza a régi iráni filmek meséit, vissza a kristálytiszta hegyi patak csörgedezését, vissza az igaz emberi történeteket! Ez a modern városi történet nagyon nem jött be. (Legalábbis, így nem jön be...) Asanisimasa: 2/10 (Titanic link)
18.Titanic - Esős évszakok (Fasle Baranhaye Mousemi, Rainy Seasons, 2010)
2011.04.11. 10:05 efes
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.