Nemrégiben került moziba a Jason Statham által fő- és címszerepelt, 2011-es remake-je ennek a filmnek, de ha előkotorjuk az eredeti Mestergyilkost, már az első szűk húsz perc meggyőz bárkit (na jó, az elvakult Statham-fanokat tán nem) arról, hogy a felújítás tréfli, ám az eredeti még mindig süt. Ma egész egyszerűen alig akad filmes, főleg nem a zsánerfilmek mezőnyében, aki meg merné engedni magának, hogy úgy indítsa el filmjét, hogy abban sokáig emberi szó nem hangzik el. Holott, a film alapvetően képekben elmesélt történetnek kéne lennie, amiben beszélnek, az a rádiójáték. A Michael Winner rendezte eredeti opusz hosszas bevezetésében Charles Bronson egy foghegyről odavetett Jó napot!-on kívül némán, precízen teszi a dolgát - bérgyilkol, mesterien. A környezet zaja hallatszik csupán, igazi vinnyogó vonósokkal elhúzott feszültségfokozó zene, aztán a lövés, majd a robbanás zaja, semmi más. Mégis, ez a húsz percnyi néhány jelenet többet 
ér, mint az egész csilivili 2011-es remake, amit valamikor februárban láttam, de csak a pasas high-end hificuccára emlékszem belőle. Többet tudunk meg ebből a Bronson által alakított, szinte mániákusan és aprólékosan precíz bérgyilkosról, emellett egy igazi, fotelbeszegező krimi alaphangja is megpendül.
A folytatásban persze már lesz dialóg, a szuszpenz is enyhül a film közepe táján egy picit. Itt azért már oda is kell figyelni egy picit, hiszen szegény Bronson azért nem egy vibráló színészegyéniség, partnerei pedig még annyira nem, azonban ekkor is remek jeleneteket láthatunk. Kiemelkedik közülük az olasz helyszín autós üldözése, ódon, kanyarokban életveszélyesen csúszkáló doboz-Fiatokkal, Alfa Romeókkal. A fontos és jellemző jegyek, mint a mestergyilkos szuper háza, az ominózus hifi, mind megvannak, a lakás szerintem még exkluzívabb is, mint Statham hipermodern betonpecója, a hifin viszont felröhögtem: íróasztalfiókba rejtett fekvő kazettásmagnón szól a vonósnégyes! '72-ben nyilván az volt a menő (bár én azért inkább egy Revox A77-est állítottam volna be...). Összességében, az eredeti Mestergyilkos a zseniális bevezető 20 perc után egy közepesnél azért lényegesen jobb oldszkúl krimi, érdemesebb megnézni, mint a remake-t. Asanisimasa: 7/10
