Úgy tűnik, van spiritusz Ben Affleckben, vagy éppen gyermekkora színhelyében, Boston környékében, hiszen immár második filmjét rendezi a bűn és az egyetemek városában. A Hideg nyomon után a Tolvajok városa is a bűnöző életmódot kulturális hagyományként, keresztként, vagy éppen a szükséges rosszként megélő, ír többségű közösségben játszódik, ezúttal bankrablósdi a pálya.

Sok tekintetben olyan Affleck pályája, mintha Clint Eastwood munkáit másolná, rendezőként legalábbis, mindenképpen. Eddigi két rendezése (melynek, szintén Eastwoodhoz hasonlóan, egyben főszereplője is) ugyanolyan konzervatív, hagyományos, tisztes és alapos történet, mint a Mesteré. Affleck sem affektál, szikáran és szárazan mesél, komoly figyelmet fordít a történet szociográfiai hitelének megteremtésére, karakterei is valósághűek, igaziak, csakúgy, mint a szituációk, melybe a cselekmény kergeti őket. Nem igazán tisztán műfaji film egyik filmje sem, így a Tolvajok városa sem. Tulajdonképpen krimi-thriller, de igen szép romantikus szálat is sző bele, mely egyáltalán nem lóg ki belőle, sőt. Néhány vonással, olykor egyetlen gesztussal, egyetlen pillantással fest igen plasztikus karaktereket, de van mersze megállni, csendben maradni, ha feszültséget kell fokozni. Az akciójelenetek pedig erősek, pergőek és igen durvák. Kemény, igazságos, férfias film a Tolvajok városa, sőt, kifejezetten értékelném, ha Affleck ezentúl kizárólag ilyeneket csinálna. Motiválhatja erre Clint Eastwood példája is, neki már elég jól megy ez... Asanisimasa: 8/10