asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Papp Gábor Zsigmond - Balaton retró

2007.12.13. 16:32 efes

"Nekem a Balaton a Riviéra" S.Nagy István, ha nem alkotott volna annyi mást, ezzel az egy sorral is beírná a nevét a Nagy Könyvbe, hiszen ezzel a néhány szóval több generáció nyári problémahalmazát fogta meg, frappáns tömörséggel. Nekünk, magyaroknak, cseheknek, lengyeleknek és kelet-németeknek valóban a Riviéra volt a Balaton, de sok osztrák, svájci, olasz és nyugat-német is szívesen töltötte a nyarának egy részét a "magyar tengeren". Balaton mindig egy kis vidám, színes folt volt a vasfüggöny innenső, zordabbik oldalán, ennek állít emléket, ezt idézi meg Papp Gábor Zsigmond legújabb retró-filmje.

A rendező 1998-ban nagyon beletrafált az éppen akkor csúcsosodó divathullámba, a retróba, így történhetett, hogy a korabeli reklámfilmekből, híradórészletekből és privát szuper 8-as filmfelvételekből szerkesztett Budapest Retró című filmje dokumentumfilmtől messze nem remélt nézőszámot hozott a mozikban és jól teljesített a DVD eladásokban is. Sőt, bizonyos körökben egyenesen kultuszfilmként kezdték emlegetni. Hasonlóan szerepelt a folytatás is, a Budapest Retró II. meglepetésként ható címmel, így kipipálva Magyarország első számú turistaattrakcióját, a fővárost, elérkeztünk a következőhöz: a Balatonhoz.

Papp Gábor Zsigmond egyáltalán nem tekinthető kísérletező kedvű filmesnek, ám ez az ő esetében egyáltalán nem baj. Alkalmazzuk most a "Járt utat a járatlanért el ne hagyd" örökbecsű népi közhelyét, PGZS új filmje éppen olyan, mint az ezt megelőző két retrófilm: bájos, szellemes és szórakoztató. Nyilván ez is épp oly sikeres lesz, mint a előzők, így nincs is ok változtatásra. Az első budapesti rész szerkesztési elveihez hasonlóan most is öt fejezetből áll a film: az első a balatoni üdülők, aztán a balatoni táborok, a balatoni turizmus, a balatoni sport és végül a balatoni rendezvények.

Míg azonban a Budapest Retró I. és II. erejét csupán az archív képek és az eredeti narráció mai szemmel nézett, mai füllel hallgatott ósdi bája, az általuk közölt információk, a hozzájuk társított vendégszövegek olykor meghökkentő, olykor már-már mulatságos volta adta, addig a Balaton Retró már a magyarázó, értelmező kommentár eszközével is operál. Máté Gábor és Vallai Péter által tolmácsolt gunyoros, de tárgyszerű megjegyzések teszik helyére a fejünkben azt, amit látunk. Valószínűleg nem mindenki számára egyértelmű például, hogy miért nőhetett a Balatonon nyaralók létszáma az 1949-es 86 ezerről 1959-re 800 (!) ezerre, tehát tízszeresére és a hetvenes évekre még sokkal tovább. Hogy hogyan üdülhetett '69-ben éjszakánként a dolgozó 6, azaz hat forintért Lellén. Hogyan válhatott a balatoni lángossütő erről lenézett, arról irigyelt figurája szociológiai terminussá és mit okozhatott a virágzó szocializmus zsenge munkáselméiben a decens nyugati "értelmetlen fényűzés" látványa a siófoki korzón... Hogyan festett a szocreál Moszkvics mellett parkoló New York-i rendszámú, vadonatúj "autócsoda"...

Fene tudja, mi volt a jó a hideg lángos-meleg sör által táplált KGST-Riviérában... (Talán az, hogy akik megélték, akkor voltak fiatalok?) Mond-e valamit a mai tizen-huszonéveseknek az, milyen rohadni órákig a tűző napon az Osztapenkónál (ki/mi is volt az?) egy jó stoppra várva? Milyen volt a heringdobozszerűen tömött strandon bronzolajszagú emberi testek közt ugrálni, aztán a két legcsinosabb fürdőruha közé lehuppanni? Premier előtti vetítésen látni a Kutya éji dalát '83-ban (vagy még '82-ben?) a fonyódi moziban, majd kinn beszélgetni a filmről/megérezni valamit a szabadságból a mólón a hófehér öltönyös, hófehér kalapos, piros pöttyös nyakkendőt viselő Bódy Gáborral, miután a mozi mindenható gépésze kirúgott minket? Száz forintot találni a tihanyi nyilvános WC-ben, amikor kettőnk zsebében összesen volt 9 forint? Elmerülni egy irdatlan német lány puha testében a nyakig érő langymeleg boglári strandon?

Eh, nosztalgia. Azok a régi szép idők, bruhahaha. De aki nem emlékszik, az nem is élt. Ne várjon tehát az olvasó objektív kritikát, aki tudja, miről beszélek, s miről beszél e film, az úgyis tudja, aki pedig nem, az meg fogja tudni, mert meg fogja nézni.

www.port.hu/balaton_retro_balaton_retro/pls/fi/films.film_page

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr42824438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása