A nyári olvasófilmnaplóm valószínűleg utolsó részéhez három igen fasza filmet néztem meg, műfajában mindegyik kiváló darab, az adott pontszámokkal a globális filmművészetben (>100 év) általam megbecsült helyüket szeretném belőni. Úgyhogy, nem hőbörögni, hogy csak eeeennyiiii???!!!

Az üldöző (Chugyeogja/The Chaser, 2008) - A dél-koreai Hong-jin Na odahaza óriási tömegsikert aratott filmje olyan kegyetlen, olyan brutális és olyan igazságos, mint az élet. Korrupt zsaruból lett strici nyomoz eltűnt beteg kurvája után, akit egy őrült szobrász tart fogva, hogy élő anyagból vett mintából faragja meg a "tökéletes" feszületet. A film sztorija ennyi egy mondatban, valójában azonban telistele van váratlan, meglepő, sőt meghökkentő fordulatokkal, a film valójában egyrészt egy izgalmas nyomozós-üldözős thriller, másrészt maró kritika a társadalom érzéketlen, jóllakott és szűklátókörű bambaságáról, a korrupt, tesze-tosza rendőrségét sem kímélve. Természetesen a film Dél-Koreában játszódik és arról is szól, azonban kifejezetten működik európai fogyasztói szokások szerint is: akinek ez lesz első kortárs távol-keleti film életében, legfeljebb annyit fog észrevenni, hogy kizárólag ázsiai arcok játszanak benne. Eső úgy esik benne, mint egy valamirevaló francia zsarufilmben, a cselekmény úgy hömpölyög, mint Scorsese nagy filmjeiben, a film zavarbaejtően őszinte és sajnos valóságos végkicsengése pedig sokáig ott fog motoszkálni bennünk. A véres jelenetekben sincs semmi öncélú megbotránkoztatni vágyás, mint amúgy sok más távol-keleti kultuszfilm esetében gyakran tapasztalhatjuk, itt az amúgy viszonylag szemérmesen ábrázolt gyilkos aktusok által literszám kiontott (mű)vértócsák az utolsó cseppig a filmet, s mondanivalóját szolgálják. Felkavaró, hosszan ható élmény ez a nem egyszerű film, az asanisimasa 8/10 pontot ad rá.

Watchmen (2009) - Ehhez a filmhez nem nagyon akarok mit hozzátenni, a rajongók és a hozzáértők értelmezhetik úgy, ahogy akarják, a lényeg számomra az, hogy Zack Snyder ezzel filmmel tulajdonképpen megalkotta a szuperhősös filmek non plus ultráját. A film cselekményéről elég annyi, hogy épp olyan banális, mint a többi hasonló, azonban apróbb momentumokban már sok érdekességet felfedezhet az ilyesmire kíváncsi néző. Itt van a sok közelmúlt történelmére való utalások, amelyek a film alapjául szolgáló képregények esetében ez aktuálpolitikai vonatkozást kaptak, szerény véleményem szerint műfajban egyedülállóan (az okosok majd kijavítanak, ha nem így van). Nixon bízza meg a kulcsszereplő plazmalényt vagy mit, Manhattan doktort, hogy vívja meg a hidegháború döntő ütközetét Brezsnyevvel. De itt van Kissinger, sőt Larry King is, mint erős kapcsok a valóság felé. Jellemző sajátossága a Watchmennek, hogy az egész mesét áthatja valami elmúló, melankolikus érzés, az emberek sem imádják már a hősöket, melyből van jónéhány, akik pedig már nem egyértelműen jók, hanem egytől-egyig tele vannak rossz tulajdonságokkal is. Van, ki kevesebbel, van ki többel. Sőt, képesek még igazán rosszá is válni, bár azzal azért végül is jót tesznek. Egészen különleges hatást ér el Snyder a remekül válogatott kísérőzenékkel, Bob Dylan üt, rögtön az elején, de Jimi Hendrix All Along The Watchtowerje egyenesen katartikus erejű, de Philip Glass Koyaanisqatsijának (ami maga is filmzene, Godfrey Reggio - Kizökkent világ (Koyaanisqatsi)) újraértelmezése, filmben ráadásul, kifejezetten apokaliptikus. Amellett, hogy pofátlanság. Látvány pazar, de ez ma már alapkövetelmény egy látványfilmtől. De legyünk azonban észnél, maga a film az 6/10, ami egy végül is világmegváltós filmnek a lehető legjobb.

Elrabolva (Taken, 2008) - Luc Besson gyámkodása alatt készítette el a francia Pierre Morel ezt a filmet, mely közvetlen unokatesója Jack Bauer műfajteremtő, gigarepesztő ámokfutásának, immár a mozivásznon. Pörgős, üldözős, emberrablásos akciófilm, hibátlan ritmusban, látványos koreográfiával, zökkenők nélkül, brutálisan. Liam Neeson pedig el tudta velem hitetni, hogy egy pszichopata vadállat, aki imádja a lányát, nem pedig egy simamodorú simlis, aki zsidókat ment Auschwitzból, pénzért. Ez nagyon nagy meglepetés számomra. Jack, vigyázz! A Taken jó kis akciófilm, műfajilag tökéletes zsáner, ennyi van benne: 6/10.