Most úgy gondolom, Spike Lee legjobb filmje Az utolsó éjjel, bár friss még az élmény, ami annak idején valamiért kimaradt. Néhány nappal vagyunk csupán 0911 traumája után, Spike Lee pedig, Woody Allen mellett a legautentikusabb hangú New York-specialistaként, szót sem ejt a támadásról, ehelyett egy középszerű drogdíler börtönbe vonulása előtti utolsó napját veszi górcső alá aprólékos precizitással. Nem zeng hős tűzoltókról himnuszokat, nem mesél könnyek között fiukat, férjüket, feleségüket és lánykat sirató amerikaiak sorsáról, sőt, az egész dolog mindössze kétszer jelenik meg: a Monty nevű főszereplő díler a híres tükör-monológjában, valamint a két haver, Jakob és Frank, Frank lakásán folytatott párbeszéde háttereként, mivel Frank, jólmenő brókerként a WTC közvetlen közelében lakik, rálátással a gödörre. De mindennél többet mond el az, ahogyan szereplői viszonyulnak a támadáshoz. Frank egy átmulatott éjszaka után, valami könnyűsúlyú amerikai psychoként alig várja a következőt, Jakob angol irodalom-tanárként úgy húz falat maga és a tanítványai közé, hogy közben annak lerombolásáról ábrándozik, Monty hét éves börtönbüntetésére való bevonulása előtt, már régen feladva a dílerkedést egy sérült kutyát vesz maga mellé, és számot vet addigi életével és elkövetkezendő életesélyeivel. Tehát Spike Lee hősei teszik a dolgukat, illetve azt, amit rájuk az élet kirótt. Amerika, az írek, oroszok, olaszok, feketék, zsidók, melegek és rendőrök, bűnözők és vallásosok, tehát az amerikaiak élik tovább életüket, Oszama és a világ összes seggfej fundamentalistája speciel bekaphatja.

Spike Lee ezúttal nem a feketék ügyes-bajos dolgaival foglalatoskodik, bár maradt az utcán. Moralizál, méghozzá vastagon, de az utcán sokat élők igazságalapú szentimentalizmusával. Monty kábítószert árul, középosztálybeli ír fiúként, ahol a rendes életút az alkoholizmus. Szeretője egy puerto ricói szépség, spannja pedig egy százötven kilós orosz maffiózó. Montyt feldobja a zsaruknak valaki, melynek következtében kapja a hét éves sittet. Monty, középosztálybeli ír sráckét retteg a börtöntől, mégis eldönti: felhagy minden bűnözői tevékenységgel, és megpróbál új életet kezdeni, ha sikerül. Ám előtte azért végére jár, ki dobta fel. Spike Lee fimjével azt hirdeti, hogy csak egy egészen kevésen múlik mindenki sorsa, apró döntések ugyanúgy vihetnek végletesen jó és végletesen rossz utakra is, nem árt észnél lenni. A film végén felvillan Monty számára is egy lehetséges életút, azt azonban nem tudjuk, Monty sem tudja, mit fog lépni.

Csendes, melankolikus hangulatú film Az utolsó éjjel, amelyből ennek ellenére igen mély betekintést enged New York hétköznapi világába, lakóinak életébe. Terence Blanchard, Spike Lee állandó zeneszerzője, mellesleg kitűnő jazztrombitás, a filmhez monumentális zenét írt, mely nagyban meghatározza az egész film hangulatát. Monty figurájában Edward Norton élete egyik legjobb alakítását nyújtja (szinronizált változatában Alföldi Róbert szintén remekel, miután gyorsan megszoktuk sajátos orgánumát), visszafogott, eszköztelen és mégis mély, gyötrődése, vívódása pszichológiailag is hiteles. Philip Seymour Hoffman (Jakob) hozza a tőle megszokott színvonalon az elfogódott tanár-figurát, de igen jó az általam eddig kizárólag idétlen szerepekben látott Barry Pepper (Frank) is, egészen ügyes az enyhén pszichopata brókerként. Spike Lee filmje az asanisimasánál 9/10-et ér.