Vég nélkül lehetne azon agyalni, hogy vajon megérdemelte-e Sandra Bullock ezért a filmért az idei Legjobb Női Főszerepért járó Oscart, vagy esetleg valamelyik vetélytársa jobb volt nála, szerintem a lényeg az, hogy Bullock kaphatott ezért az alakításért Oscart, mint ahogy kaphatott volna bármelyik ezt megelőzőért is. Nem mintha azok olyan egetverően intenzív színészi trüvájok lennének, de azt még a legelfogultabb Bullock-kritikusok is elismerhetik, hogy azért a német származású "szabálytalan" szépség masszívan egyenletes, megbízhatóan jó teljesítményt nyújt, szerepeljen akár romkomban, natúr komédiában, krimiben, thrillerben avagy fajsúlyos drámában, ergo Sandra Bullock jó színésznő, sőt igen jó színésznő. Így az Oscar jogos, és ezért a filmért, vagy csak úgy, mint Scorsese-nek, de jár. Ahogy Halle Berrynek, Reese Witherspoonnak, Gwyneth Paltrownak vagy Hillary Swanknek (kétszer is) járt, mivel ezek a csajok mind körülbelül egy szinten bírják a mesterséget.
Sokkal érdekesebb ennél maga a film, amely a kissé émelyítő A szív bajnokai (nyilván A szív hídjai után szabadon...) címet kapta a magyar keresztségben. Nem ennyire lónyál a film, tekintve, hogy a főszereplő egy benga nagy feka srác, akiből (valós történet alapján!) igazi sztárja lesz az amerikai focinak, ami ugye, nem az a kifejezett kisasszonysport. (vö.: Minden héten háború) tehát az a film alapszituációja, hogy valahol mélyen, lent délen Tennesseeben, ahol 100 polgárból 90 Bushra szavazott, egy jómódú, befolyásos, természetesen fehér és republikánus (nagyjából az ottani fideszes) család sürge nagyasszonya (Bullock) egy pillanatnyi jótékonykodó pillanatában befogad egy hajléktalan fekete fiút, aki ráadásul akkora mint két ruhásszekrény, egymáson. Figyelem: déli, konzervatív fehér családban egy teljes jogú fekete fiú, nem szolgáló, nem kertész, hanem teljes jogú családtag! (Spoiler: Mert az lesz, ugye.) Amerika, imádom! Már akkor könnyeket csalt ez a lapaj nagy ország a szemembe, amikor a vesztett csata után a vesztes gazdag déli fehér fiú szívből és őszintén gratulált a fekete győztesnek... Ilyen csak a filmeken van, olyan filmeken, mint amilyen e cikk tárgya is.
Azonban az igazán fantasztikus az, hogy minden, ami Michael Oherrel e filmben történik, az a tündérmese megtörtént a valóságban. Bullock, az Ohert alakító, hasonló alkatú Quinton Aaron, és a többi színész, John Lee Hancock tényekhez képest mértéktartó rendezésében csak reprodukálja a néhány évvel ezelőtt megtörtént eseményeket. Sportfilm ez, melyből végre még az amerikai focit csak hírből, vagy még úgysem ismerők is megérthetik e kemény játék lényegét, hogy miért van az, amikor a profi bajnokság döntőjét játszák (Super Bowl), akkor gyakorlatilag az Államokban megáll az élet. És életrajzi film is, hiszen egy olyan sztorit ismerhetünk meg, ami valóban utat mutat Michael Oher milliónyi, nehéz sorsú sorstársa számára, s mely alapján átérezhetjük, mennyire gondolja komolyan minden amerikai, legyen bár liberális keleti parti vagy konzervatív déli, hogy szereti a hazáját: ahol ilyen mesék történnek meg, azt az országot csakis szeretni lehet. És most képzeljük el mindezt nálunk, Magyarországon...
Asanisimasa szerint Michael Oher története, mint film, Sandra Bullockkal egyetemben, megér vagy 8/10 pontot, mert jó volt amerikainak lenni, két órára.