A spanyol film legjobb hagyományait ápolja Daniel Sánchez Arévalo 2006-os bemutatkozó filmje, a Sötétkékmajdnemfekete. A könnyed hangvétel ellenére pontos társadalomszemlélettel találkozunk, amely nyíltan és szókimondóan beszél igazságtalanságokról, emberi tragédiákról, ám mégsem hanyagolja a humort. Ez a fajta spanyolos humor azonban nem az a bumfordi seggrepacsi-kacagós, hanem finom, intellektuális, amolyan groteszk, néha már az abszurdba hajlik, ahogy azt Bunuel mestertől megismerhettük. És hát, mint minden latin műben, azért itt is dúl a szerelem, bár a szálak talán mintha jobban összegubancolódtak volna, mint egy rendes szappanoperában, ahogy az általában Almodovárnál látható.

Persze, Arévalo rendezői debütációja nem véletlenül nyerte el a rangos velencei filmfesztivál különdíját, nem olcsó limonádé, még ha sok szódával akár még annak is elmegy. Pontos karaktereket rajzol, melyeknek gazdag előélete, múltja és jelene van, sorsuknak iránya, tehát összetett, reális és valóságos személyiségeket mutat be. Szereplői valódi, akár itt Budapesten is átélhető problémákkal küzdenek, mint állástalanság, létbizonytalanság, a társadalom különböző rétegei közti átjárhatatlanság vagy éppen a homoszexualitással való szembesülés, illetve annak kényszerű elfogadása.

A film egy fiatalember története, aki miután apja agyvérzés következtében lebénul, átveszi annak házmesteri állását, ezáltal azonban tulajdonképpen ki is zárja magát tanult szakmájában, a kereskedelemben teljesíthető karrierből. Apja ápolása, valamint a házmesteri állás teljes embert kíván, így főhősünk csupán csak szemezgethet a közeli kirakatban kiállított elegáns, sötétkék, majdnem fekete öltönnyel, az áhított társadalmi státusz szinte fétikus ruhadarabjával. Társas kapcsolataiban sincs semmi rendben, gyermekkori barátnője Németországban tanul, s ha onnan hazajön, egész biztosan nem fog lecövekelni egy házmester mellett, bátyja börtönben ül, egyetlen haverjáról pedig kiderül, hogy meleg. A Sötétkékmajdnemfekete című film azért jó film, mert ebből a meglehetősen reménytelennek látszó problémagócból mégis egy okos, szórakoztató, humánus és szeretetteljes film képes válni, a tehetséges ifjú rendezőjének, a kitűnően megírt forgatókönyvnek valamint a tökéletesen alakító szereplőgárdának köszönhetően. Asanisimasa: 7/10