Paul Greengrass, akit nyugodtan nevezhetünk túlképzett akció-thriller specialistának is, e filmjében a korábbi Bourne-filmjeit turbózta fel, mégpedig nem kevesebbel, mint a valósággal. Főszereplőnek megtartotta Matt Damont, aki játszi könnyedséggel oldja meg ezúttal nem éppen mindenható karakterét, ellenlábasául pedig egy másik jó színészt, Greg Kinneart állította. A Zöld zóna azonban nem a színészi teljesítményekről szól, hiszen azért alapvetően ez egy műfaji film, amiben a szereplőknek bőven elég futni, lőni és marcona képet vágni. Damon ezt is teszi, míg Kinnear ármány-öltönyös fontos kormányzati szarzsákként híg, nyúlós és folyékony. Ő fontoskodó képpel rohangál. Győz a... nos, itt nem győz igazán senki, és éppen ez az, ami kiemeli ezt a filmet a mezőnyből, egészen a tavalyi Oscar-győztes, a Hurt Locker mellé (sokak szerint fölé is).

A Damon alakította Miller altiszt kis csapatával Szaddam Huszein állítólagos tömegpusztító fegyvereit keresi a szétbombázott, kaotikus Bagdadban, azonban semmit nem talál. Ez azért ciki, mert éppen ezeknek a fegyvereknek feltételezett léte volt a casus belli, egyebek mellett ez volt az egyik fő indok, hogy az USA hadereje lerohanhassa Irakot 2003-ban. Véletlenül azonban olyan információk birtokába jut, amelyek bizonyítják azt, hogy USA mindenképpen lerohanta volna volna Irakot. Miller saját nyomozásba kezd, azonban támogatásért rossz ajtón kopog.

Amellett, hogy a film, a végkifejlet műfajilag kötelező lezárásának hiányától eltekintve, tulajdonképen hibátlan háborús akció-thriller, igen hitelesen ábrázolja a bagdadi utcák anarchikus állapotát, a megosztott, ám egyöntetűen szenvedő irakiakat is. De ami a lényeg, hogy élesen fogalmaz az amerikai katonák, a CIA és a politikai vezetés szerepéről, igen érdekes feltételezéseket villantva fel a lehetséges belső játszmákról. Talán az iraki amerikai szerepvállalást illető, filmben megfogalmazódó markáns kritika lehet az oka annak, hogy Amerikában nem aratott igazán nagy sikert a Zöld zóna. Nincs a filmnek nyertese, győztese, talán csak az igazságérzetétől hajtott Miller és iraki informátora pozitív hős. Irakban azonban azóta sem oldódott meg semmi, káosz, anarchia és polgárháború dúl az országban, s bár Bush elnök még 2003 májusában kijelentette, hogy győztek, még mindig amerikai katonák vannak Irakban (is), így a film, bár alapvetően csak egy zsáner, mégis igen hitelesnek tekinthető. Asanisimasa: 7/10