Sokan várják a filmezést Angliában tanult Pater Sparrow első magyar scifiként is emlegetett filmjét. Nos, az 1 nem az első magyar scifi, mert egyrészt az már régen megszületett (Szíriusz), másrészt, mert csak hosszas rángatással lehetne ráerőszakolni a scifi zsánerét erre a hogyismondjamcsak, katyvaszra. De krimit se lenne egyszerűbb. Inkább valamiféle szürreális utópia, afféle, mint a Meteo volt annak idején. Vagy képzeljük el mondjuk Tarkovszkij Stalkerjét egybegyúrva a Lost eddigi négy évadával.
Szóval valami ilyesmi, legyen elég, hogy a film producere Kamondi Zoltán. Aki látta a rendező-producer bármelyik filmjét, az érzékeli a koordinátarendszert. Igényes, de elég nehezen megfejthető szimbolikájú látványvilág és még bonyolultabb cselekményszövés. Pater Sparrow nála közérthetőbben fogalmaz, de a vizuális megfogalmazás igényességét ő sem adja alább. (Abszolút jogosan kapta a 40. Filmszemle szinte összes vizualitást elismerő díját a film: Tóth Widamon Máté operatőr, és a látványtervben is jeleskedő rendező mellett Varga Judit és Lányi Fruzsina.) Attól, hogy a film magyar viszonylatban kimagaslóan szép kiállítású, nézni még tereh. Leginkább egy közepesnél kissé jobban érdekes ötletzuhatagnak tűnik, melyet viszont láttunk már a kilencvenes évek elején-közepén: Jeunet-Caro, Tim Burton, Veit Helmer, stb. Valamiféle filmesszét látunk inkább, valami nehezen körülírható, lebegő sztorival, könyvekről, mindenségről, semmiségről, effélékről. Szorokin Jég című műve jutott még eszembe most, bár az azért lényegesen erősebb, és ami a fő, összeszedettebb mű ennél (az előadásról nem is szólva). Mindkettőben szerepel Mucsi Zoltán, ott Szúnyog, itt főszereplő. De ugyanúgy ordít, hál'stennek néha azért beszél is. Sinkó László meghökkentő karakter, de van súlya. Balázs Zoltán ágáló, harsány, túlhajtott figurája viszont idegesítő (-en sok). Mácsai Pálra viszont kifejezetten irigykedtem, az ilyen szerepekért lennék színész (a rejtvény megoldása a filmben van, a vége felé).
Nehezet vállalt a film, hiszen Stanislaw Lem sűrű szövegeit nehéz filmre ültetni, nem is sikerült ez maradéktalanul, egyfajta elkalandozós, asszociatív olvasat ez. Sparrow talán többre ment volna első filmként valami saját, szeméyes sztorival, az ilyen irodalmi alapanyagú, filozofikus példálózgatáshoz középkorú, magukról már mindent elmondó filmművészek szoktak fordulni. Egyszóval VerebesSparrow Peti rendezői debütálása egyelőre inkább egy költséges l'art pour l'art játéknak tűnik, mint komolyan veendő intellektuális kihívásnak, bár tagadhatatlanul van benne spiritusz, ahogy szokták azt a dorong után biggyeszteni, vörös farokként. A többit majd meglátjuk... Asanisimasa szerint: 5/10.