asanisimasa

Számos nagyhírű nemzetközi filmes seregszemle mellett a 2011. április 8 – 16. között 18. alkalommal megrendezésre kerülő Titanic Nemzetközi Filmfesztivál is részt vesz az Eye on Films nevet viselő, kontinenseken átívelő filmszakmai kezdeményezésben, amelynek célja, hogy a fesztiválok és a helyi forgalmazók közötti együttműködés erősítésével segítse az elsőfilmes rendezők pályakezdését, munkáiknak nagyobb nemzetközi figyelmet és ismertséget biztosítson.

A kezdeményezéshez eddig szerte a világból 14 filmfesztivál és 16 forgalmazó cég csatlakozott, akik vállalják, hogy egy közös megegyezéssel kialakított filmlistából meghatározott számú, szabadon választott filmet fesztiválprogramjukban szerepeltetnek, illetve helyi forgalmazásba vesznek.

Az Eye on Films projekt indulását idén februárban jelentették be a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A Titanic a kezdeményezésben való részvételével olyan fesztiválok mellé sorakozik fel, mint az Edinburgh-i vagy a Rio de Janeiro-i Nemzetközi Filmfesztivál. Csakhogy a Titanic az első olyan fesztivál, ahol az elképzelés a gyakorlatban is megvalósul, ugyanis az Oliver Sherman című kanadai film az Eye on Films projekt keretében kerül bemutatásra. Ryan Redford Rachel Ingalls novellájából készült első nagyjátékfilmje egy hallgatag, de robbanásig feszült háborús veterán története, amely csendes karakterrajzként indul és lélektani thrillerként fejeződik be. A film az Eye on Films magyarországi forgalmazó partnere, az Anjou Lafayette jóvoltából később a mozikban is látható lesz.  


És ha már olyan forgalmazásba kerülő filmekről van szó, amelyeket Magyarországon először a Titanic közönsége láthatott, meg kell említenünk, hogy a mozik mától játsszák – ugyancsak az Anjou Lafayette forgalmazásában – Francois Ozon Menedék című filmjét, amit a tavalyi fesztiválon nagy sikerrel vetítettünk. A film ma esti, Toldi moziban rendezett premierjén jelen lesz a főszereplő-zeneszerző Louis Ronan-Choisy is.


Ha pedig egyéb, a Titanichoz kapcsolódó programokat ajánlunk, nem hagyhatjuk ki az Örökmozgó Filmmúzeum holnap induló Jerzy Skolimowski-retrospektív sorozatát sem. A vetítések apropóját a lengyel kultrendező Ölésre ítélve című legújabb filmjének Titanicos premierje adja. A Skolimowski-retrospektív részletes programját az alábbi linken találjátok:
http://www.filmarchive.hu/orokmozgo/program/filmhet_reszletek.php?fhid=99


És ne feledjétek, holnap indul a 18. Titanic filmfesztivál, ahol rengeteg jó filmmel, kihagyhatatlan programokkal és utánozhatatlan fesztiválhangulattal várunk benneteket! Vissza a moziba!
 

Amire a Sátántangóban még mindenki csak várt, aztán ami a Werckmeister-harmóniákban végül meg is érkezett, az A torinói lóban véglegesen eltávozik. Tarr Béla gigantikus lételméleti trilógiájának utolsó része visszavonhatatlan leszámolás a művészettel, a filmmel és a mozival, egyáltalán az értelmes emberi léttel. 

Irimiás és Petrina

A Sátántangó bő nyolc órájába sűrített végtelen idő éppen arra volt elég, hogy tökéletesen megértsük a hit, a bizalom és a remény buta és oktalan gondolati mechanizmusait. Tarr a sárba süppedt békési tanyavilágba modellezte bele létünk még érzékelhető kiterjedéseit. Az emberi civilizáció itt a végnapjait éli, az aprószemű, állhatatosan pergő eső szinte már belülről áztat szét mindent, házakat, s embereket egyaránt. Isten már régen nem járt ezen a tájon, az emberek önszántukból élnek állatsorban, de még talán képesek érzékelni valamit abból a megfoghatatlan valamiből, amit talán „isteni üdvösségként” lehetne legjobban körülírni. Nem tudják mi az, de elméjük leghátsó zugában még pislákol valami láng, ami táplálja a reményt is, hogy az bekövetkezhet. A kocsma bolondja hozza a hírt, hogy Irimiás és Petrina közelegnek! S ha megérkeznek, minden másképpen lesz! 

Valuska és a bálna

A Werckmeister-harmóniák hangjaira furcsa, ormótlan bádogkamion csörömpöl be a város főterére. Érkezését ismét a kocsma bolondja, ezúttal a csavaros észjárású Valuska jövendölte meg, az emberek viszont először tátott szájjal hallgatták, majd kinevették. Aztán kimentek a főtérre, és félelemmel vegyes kíváncsisággal bámulták a megfejthetetlen és felfoghatatlan, óriási valamit, egy döglött bálnát és bedőlnek a szemfényvesztő Herceg cinikus magyarázkodásának. Nem nehéz Nietzschére asszociálni: a döglött bálnatetem – Isten, Herceg – Jézus. 

Orkán

A torinói ló a sokat idézett Nietzsche-történettel indul. Isten már halott, de Nietzschének sincs sok hátra. Nincs már aprószemű, áztató eső sem, orkán tombol, egyenletes erővel, előjelét láttuk már, amikor Irimiásék közelegtek. De ez most mindennél erősebb. Nem egyszerű szélvihar tombol, ilyen kíméletlen, napokig tartó orkán már több mint katasztrófa. A végítélet előszele. 

Hat nap

Amit Isten hat nap alatt megteremtett, azt Tarr hat apokaliptikus napot megmutató ólomsúlyú jelenetben rombolja le. A teremtett világ már csak egy kunyhó. Ebben él a férfi egy lánnyal, a ház melletti istállóban egy gebével. Nincs semmilyen érzelmi kapcsolat a férfi és a lány között. A férfi félig béna, a lány öltözteti és vetkőzteti, nem gondoskodva, hanem kötelességszerűen. Ugyanígy tölti ki minden reggel a két pohár pálinkát, ugyanígy megy ki minden reggel két vödörrel a kútra és ugyanilyen kötelességszerűen főzi meg mindennap ebédre a két darab krumplit. Ennyi a nap. Szenvtelenül végzett rutincselekvések. Amikor átjön a szomszéd pálinkáért, de közben a világvégéről hadovál – az ember csak legyint. Amikor cigányok állnak meg, hogy vizet vegyenek a kútból, durván elhajtja őket. Másnapra eltűnik a víz is a kútból… Odakint tovább tombol a szél, az ember és a lány összecsomagol, hogy odébbálljanak, de hamarosan visszafordulnak: nincs hová menniük. A hatodik napra eláll a szél… 

Kész, az egész

Tarr Béla A torinói lóval befejezte filmes pályafutását. Innen nincs tovább, itt „mindennek vége”. Ebben a filmben már nincsenek színek (persze, Tarrnál már régen minden fekete), nincsenek nevek, nincsenek érzelmek se. Nincsenek viszonyok, nincsenek gondolatok, nincs történet. Nincs hova menni. Nem is megy sehová. Megsemmisül. Nincs fény, nincs világosság. Csak a Semmi van – az alkotó pihen. A torinói ló abszolút műalkotás. Tarr (és a vele egyenrangú alkotóközösség, Krasznahorkai, Víg, Téni, Hranitzky, Kelemen és Derzsi) önmagára, de a nézőkre sem volt tekintettel, amikor e filmbe sűrítette bele az emberi lét kvintesszenciáját, így hozva létre a tökéletes műalkotást. Benne van minden, mi az ember, az emberi lét maga, végletekig lecsupaszítva, megfosztva minden csicsától, rárakódott vagy felvett felesleges csecsebecsétől, passziótól és élvezettől. De képtelenség is végignézni egynél többször, csakúgy, mint az igazi életet. Szembesülni lényegünkkel persze egyáltalán nem könnyű, sőt, kifejezetten kegyetlen, kíméletlen dolog, de hogy katartikus erejű, az egészen bizonyos. Asanisimasa: 10/10

Hát, akkor azért lefejeltem az íróasztalt, amikor megláttam, hogy Fellini Édes élete, 21.00-kor, a (fanfárok: trarararáááá!!!!): HÁLÓZAT TÉVÉN! Hogy mennyire nem tudják a fiúk odakinn, a hálózaton, hogy mire vállalkoznak, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a 174 perces (bár a port.hu csak 164-nek mondja...) filmet le akarják zavarni két óra alatt, 23.00-kor ugyanis már valami izét akarnak vetíteni. Mindenesetre, ha ez sikerül, akkor a Hálózat tévé nyugodtan vállalkozhat akár féregjáratok nyitására is a téridő-kontinuumban, hiszen aki két órába bele tud zsúfolni majdnem hármat, az vagy Einstein, vagy asgardi ET. De inkább az utóbbi. A filmtörténet egyik nagy-nagy klasszikusa ez a film amúgy, ilyen, generációk szexuális fejlődését meghatározó jelenetekkel, mint ez is itt, ni:

Na, de vegyük azért komolyan. Sajnos, a Halál sekély vízben című Gyöngyössy-Kabay-filmről az égadta világon semmit nem tudok, csak annyit, hogy ez egy 1994-es politikai dráma. Rendszerváltás után négy évvel volt dráma elég, ami azóta csak tovább kulminált, így ködöt legfeljebb csak szurkált ez a film, oszlatni azonban nem tudott. A film sztorija -a leírás szerint- még a rendszerváltás előtti időkbe nyúl vissza, KGB-ről, CIA-ről, harci gázokról, nyugatra emigráló (pontosabban disszidáló) tudósokról, effélékről lesz benne szó. Azért szerintem egy pillantást mindenképpen megér 21.00-tól a Dunán, mert akkor megtudhatjuk, mindehhez mi közünk lehet nekünk, magyaroknak.

A Billy Elliotot viszont nemrég láttam, aranyos film egy munkáskörnyezetbe született skót srácról, aki ahelyett, hogy bunyózna, majd felnőve kocsmázna és bunyózna, mint minden rendes skót proli, ő balett-táncos akar lenni. Azt viszont nem tudom, hogy ezt ki fogja nézni, ugyanis 01.45-kor (a tv2-n) tévét szerintem éjszakai portásokon és éjjeliőrökön kívül normális ember nem nagyon néz, vagy ha igen, akkor biztos nem ezt.

A Digisporton ma is lesz BL-meccs, 20.15(valójában persze 20.45-től)-től Chelsea-Manchester United, utána összefoglaló, majd éjszakába nyúlóan megnézhetjük a Barcelona-Sahtar Doneck összecsapást is.

A pénteken kezdődő 18. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválra a hagyományokhoz híven több külföldi alkotó, rendezők, színészek és producerek érkeznek, akiket a nézők a vetítéseket követő közönségtalálkozókon szabadon kérdezhetnek a filmkészítés örömeiről és nehézségeiről. Ma eláruljuk, kik azok a külföldi vendégek, akik az idei fesztiválon a filmes alkotómunka szellemi kalandjairól mesélnek.


DJINN CARRÉNARD, a Donoma rendezője



Haitin született, Togóban és Guineában nőtt fel. 1998-ban Párizsba költözött, és filozófiát hallgatott. Eddig rövidfilmeket és videoklipeket készített, a Donoma az első nagyjátékfilmje.

A film nyilvános vetítései:  
április 9. 15.00, Toldi – a vetítés után beszélgetés a rendezővel
április 15. 20.00, KINO 

DAVID DUSA, A romlás virágai rendezője



1979-ben született Budapesten. Svédországban és Dél-Afrikában nőtt fel, Göteborgban és Párizsban tanult filmezést. Néhány rövidfilm és egy Mike Sens-nel együtt rendezett kísérleti dokumentumfilm után A romlás virágai az első nagyjátékfilmje.

Filmográfia:
Machine (2006, rövid)
Amin (2007, rövid)
Distances (2008, rövid)
Rushes Instables (doku)
Cacheux (2009, rövid)
Fleurs du mal (A romlás virágai, 2010)

A film nyilvános vetései:  
április 11. 19.00, Toldi
április 14. 18.30, Toldi – a vetítés után beszélgetés a rendezővel

CONOR HORGAN, a Száz reggel rendezője



Pályáját divat-, reklám- és magazinfotósként kezdte. Több mint 70 reklámfilmet rendezett. 2004 óta drámai és dokumentumjellegű projektekkel foglalkozik.

Filmográfia:
The Last Time (2002, rövid)
Happiness (2005, rövid doku)
About Beauty (2008, doku)
One Hundred Mornings (Száz reggel, 2009)
Fear (2009, rövid doku)
Croke Park Lives (2009, doku)
The Beholder (2010, doku)
Deep End Dance (2010, rövid)

Nyilvános vetítések:
április 9. 18.00, Toldi – a vetítés után közönségtalálkozó
április 11. 20.00, KINO

FABRICE GOBERT, a Simon Werner eltűnése rendezője



Üzleti és filmes tanulmányait Párizsban végezte, majd dokumentumfilm-asszisztensként dolgozott. Első rövidfilmjét, az 1998-as Camille-t számos fesztiválon vetítették. Televíziós interjúkat készített, illetve több sorozatepizódot rendezett. A Simon Werner eltűnése az első nagyjátékfilmje.

Nyilvános vetítések:
április 12. 20.00, KINO -  vetítés után közönségtalálkozó
április 15. 20.30, Örökmozgó

MARTIN JERN és EMIL LARSSON, a Vadember rendezői



Jern (1978-ban született a svédországi Lundban) és Larsson (1979-ben született) a Dansk Skalle produkciós cég társalapítói.

Közös filmográfia:
Utan titel (I love Johan, 2002, rövid)
Fjorton suger (Ő még csak tizennégy, 2004)
Du & jag (2006)
Odjuret (Vadember, 2010)

Nyilvános vetítések:
április 13. 21.00, Uránia – a vetítés után közönségtalálkozó
április 14. 20.00, KINO – a vetítés után beszélgetés a rendezőkkel

ZUZANA LIOVÁ és JUDIT BÁRDOS, A ház rendezőnője és főszereplője

  
Zuzana Liová 1977-ben született Zsolnán. Dramaturgiát és forgatókönyvírást tanult a pozsonyi Drámai Akadémia Film és Televízió Tanszékén, 2008-ban szerzett PhD diplomát. Rendezőként, vágóként és dramaturgként dolgozik, illetve forgatókönyvírást tanít az akadémián.

Filmográfia:
Ticho (Csend, 2005, tv)
Dom (A ház, 2011)
 
Judit Bárdos 1988-ban született Pozsonyban. Rendszeresen játszik a Szlovák Nemzeti Színház előadásaiban.

Nyilvános vetítések:
április 10. 20.00, Uránia – a vetítés után beszélgetés a rendezővel
április 14. 18.00, KINO

MARTINA NILAND, a Képszakadás producere



Több mint tíz éve dolgozik producerként, ő jegyzi többek között a mozikban nálunk is nagy sikerrel játszott Egyszer című filmet. 2007-ben részt vett az Európa filmpromóciós szervezeteit tömörítő European Film Promotion Producers on the Move nevet viselő, fiatal, feltörekvő producerek munkáját előtérbe helyező cannes-i rendezvényén.      

Filmográfia:
The Most Fertile Man in Ireland (2000)
The Honeymooners (Mézeshetek, 2003)
Pavee Lackeen: The Traveller Girl (Pavee Lackeen – Cigányúton, 2005)
Once (Egyszer, 2006)
Belonging to Laura (2009)
Snap (Képszakadás, 2010)

A film nyilvános vetítései:
április 9. 20.30, Örökmozgó – a vetítés után közönségtalálkozó
április 10. 18.00, KINO – a vetítés után közönségtalálkozó

TERESA SABATINE,  a Csodagyerek producere



Filmográfia:
My Name Is Jerry (2009)
Boy Wonder (Csodagyerek, 2010)

A film nyilvános vetítései:
április 10. 16.00, KINO
április 12. 19.00, Toldi – a vetítés után közönségtalálkozó

TOBIAS TOBBELL, az Elátkozott örökség producere



Pályáját színházi rendezőként kezdte, majd 2002-ben filmgyártó céget alapított Two Bells Productions névvel. A producerség mellett operatőrként, vágóként, forgatókönyvíróként és rendezőként is dolgozik. Főként rövidfilmeket és online videókat készít.  

Filmográfia:
Sweet Sayuri (2003, rövid)
Game Over (2009, rövid)
Aimless (2009)
Dreamers (2009, rövid)
The Drummond Will (Elátkozott örökség, 2010)

A film nyilvános vetítései:
április 13. 20.00, KINO – a vetítés után közönségtalálkozó
április 15. 18.00, Toldi – a vetítés után közönségtalálkozó

Van egyszer ugye a Real Madrid-Tottenham Hotspur (a tv2-n), ami egy dolog. Van az Internazionale-Schalke (a Digisporton), ami egy másik.

Egy vélhetően izgalmas Karinthy-adaptációt nézhetünk alternatív megoldásként az m1-en, a T.Ú.K.-Tanár úr kérem! 21.40-kor kezd, és ugyan a címbéli T.Ú.K.-ot sosem fogják nekem megmagyarázni, a Mátyássy Áron rendezésében és Pater Sparrow díszlettervezői látomásában (kép!) elkészült új magyar tévéfilm azért mindenképpen érdemes a figyelemre.

Baromi későn kezdődik, de mindenképpen érdemes lenne megnézni a Duna tévé ma éjszakai filmjét, a 23.40-kor kezdődő, mexikói Várólistát, ami egy szellemében, hangvételében vastagon a bunueli latin abszurdot idéző, remek mozi. Juan Carlos Tabío alkotása a mai, castrói Kubában játszódik egy eldugott autóbusz-pályaudvaron, ahonnan nem indulnak buszok és a várakozók között egyre jobban nő a nyomasztó feszültség...

A Mezzon (20.30-tól) Purcell A tündérkirálynő című bűbájos operáját hallgathatjuk/nézhetjük meg, a minap piros zoknijában nálunk is járt William Christie bácsi gondozásában.

A jelenleg futó tévésorozatok minden bizonnyal egyik legszínvonalasabb, egyben leglazább, legkúlabb példánya a magyar tévékben (természetesen) eddig még nem látható, jelenleg három befejezett évadot megélt Sons Of Anarchy. Ősszel indul az eredeti anyacsatornán, az amerikai FX-en a negyedik. Hál'Istennek, az internetet már nem kell feltalálni...

A sorozat kreátora Kurt Sutter, címadó témája pedig egy fiktív, nyugat-kaliforniai motorosbanda, amelyik a szintén kitalált Charming nevű városkában székel. A Sons Of Anarchy színleg egy autó- és motorszerelőműhelyből, valójában azonban fegyverkereskedelemből és egyéb törvénybe ütköző dolgokból tartja fenn magát, szoros együttműködésben a megfelelően korrumpált rendőrséggel. Érdekes módon, ez a törvényen kívüli szövetség általában egészen jól működik, Charming városkája békében él. A sorozat egymással is szorosan összefüggő epizódjai természetesen nem eseménytelenül peregnek, a banda dolgozik, "munkájából" kifolyólag folyamatosan összetűzésbe kerülnek konkurens bandákkal, feketékkel, ázsiaiakkal, mexikóiakkal, neonáci fehérekkel, valamint a szövetségi szervezett bűnözés ellen harcoló ügynökökkel egyaránt. Mivel egy tévésorozatot értelemszerűen nemcsak a célközönség (jelen esetben Harley-fétisiszta, sörissza, aktív és exrockerek) nézi, így a banda alapsztoriját rendre átszövik a témához első hallásra furán passzoló melodramatikus szálak is, hogy az asszony se unatkozzon közben. (Vajon ezért játszik majd' minden keménykedő rockzenekar émelyítően nyálas lassú számokat is?) Az alkotók részéről tudatosan felvállalt, funkcionális shakespearei allúziók (lásd: Hamlet) pedig tovább emelik a szövevényes történet fényét.

Persze, nem mondom, hogy kapkodja az ember a fejét a száguldó akciósorozatot nézve, mondjuk Jack Bauer egyetlen órájában több akción ment át, mint itt a Sam Crow-val egy évad alatt történik, de a motoros lét az ilyen komótos életforma. Egy magára valamit is adó chapter-tag sohasem száguldozik városának utcáin, hanem méltóságteljesen végigvonul a főutcán, büszkén feszítve böhöm Harley&Davidsonjának nyergében. A motor hangja sem üveghangon süvít, hanem rekedtesen, de erőteljesen hörög. Sőt, horkant. Szóval, így ketyeg a sorozat is, amely gyorsan magához vonzza a törvényen kívüli, bár inkább sajátos, meglehetősen szigorúan vett törvényszerűségek szerinti szabad élet iránt vonzódó nézőket.

Hogy mennyire jól jól megírt és jól megcsinált sorozatról van szó, azt mi sem mutatja jobban, hogy szinte egyből a SOA mellé állunk, akiknek még a legrohadtabb, legperverzebb alakja (Tig - Kim Coates) is szimpatikusabb, mint a tulajdonképpeni jó oldalon álló szövetségi ügynökök. De a velejéig korrupt rendőrkapitány is kifejezetten pozitív szereplő a történetben, míg oktondi, szabálykövető Igazságos János-helyettese negatív (általában). Fegyverkereskedők, na ja. Persze, így filmen könnyen asszociálhatunk a western-klasszikusokra is, ahol az igazi nagy hősök mind törvényen kívüli arcok voltak, akik gondolkodás nélkül előkapták a Coltot, ha úgy hozta a forgatókönyvírói szeszély. A fegyvertartás Amerikában egyébként is állampolgári jog, ami még a békés, boldog Vadnyugati időkben gyökerezett meg. De hát a SOA öl is, mit azt látni fogjuk/láttuk a sorozatban, méghozzá igen sokszor... Mindazonáltal, egy percig sem merül fel, kinek van itten igaza. Attól függetlenül, hogy mind a helyszín, mind maga a Sons Of Anarchy nevű motorosklub kitalált, általuk a sorozat mégis igen valós, reális képet fest az amerikai társadalom ezen, a valóságban is létező szegmenséről. Konkrétan nem esik szó olyan fennkölt fogalmakról, mint hazaszeretet, hűség, erkölcs és etika, mégis a sorozat igen hitelesen ad ezekről képet. Élő, húsvér figurákat látunk a képernyőn, akik sokkal érvényesebbek és természetesebbek, mint ezek hazai majmolói, mondjuk az elpuhult vegyesbolt-tulajdonosokból és cukrászokból álló nagyon-nem-kóser motorosok megszentelve is műmájer bagázsa.

Illő a sorozat zenei kísérete is, levegős, tökös, ritmikusan zakatoló, egyáltalán nem ciki rockzene, amely néha lazán csúszik át a szintén idevágó countryba. S ha a SOA éppen feketékkel konfrontálódik vagy a mexikói Mayanssal vív, akkor értelemszerűen ganxta-rap, illetve texmex-hiphop felhangok keverednek fölé.

A fő karakter a SOA alelnöke, a Charlie Hunnam által alakított ifjú Jax Teller, (vö: Hamlet), erős, független férfi, akinek apja volt a banda egyik alapítója, és aki egy titokzatos könyvön át gyakran szól fiához (vö: Hamlet apja szelleme). A banda vezetője Clay, akit Ron Perlman alakít, (vö: Claudius), aki jelenleg Gemmával (vö: Gertrud), Jax anyjával él. Gemmát Al Bundy vörös sárkányaként megismert Katey Sagal alakítja, remekül. Pazar és sajátos módon szeretnivaló mellékkarakter a korrupt rendőrkapitány szerepében Dayton Callie, azonban utálni élvezettel lehet (a valójában jó) helyettesét is, akit Taylor Sheridan formál meg. Amikor azonban a mérhetetlenül unszimpatikus, arrogáns June Stahl szövetségi ügynök fejét egy alkalommal szétverik egy kihallgatóasztalon, akkor azon hangosan felsikkantottam örömömben - Ally Walker személyében az egyik leggecibb karaktert alkotta meg a tévésorozat-történelemben, annak ellenére, hogy a józan logika szerint ő is elvileg egy pozitív szereplő, a rend és törvényesség őre. Szóval, így megy ez Charmingban... Asanisimasa: 8/10 (Eddig...)

Megint azt mondanám, hogy ADÁSSZÜNET.

De ha menthetetlen tévéfüggők vagyunk, akkor úgyis valamelyik emberi csontok között turkáló trutyis krimisorozatot nézzük, vagy. Mivel a végén mindig csak egy maradhat, ezért azt mondom, hogy: Hegylakó (classic original extended uncut version) a film+-on, 21.00-tól.

A 2011. április 8 – 16. között megrendezésre kerülő 18. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál nemcsak változatos és eredeti filmekkel, hanem izgalmas szakmai programokkal is várja közönségét. Mint arról korábban már hírt adtunk, idén együttműködés jött létre Magyarország legnagyobb nemzetközi filmes seregszemléje, a Titanic és Európa legjelentősebb filmes szervezete, a Raindance között. A megállapodás értelmében a Raindance külön válogatással jelenik meg saját fesztiváljának legsikeresebb filmjeiből a Titanicon, a Titanic pedig helyet biztosít a Raindance híres 99 perces villámkurzusainak, amelyeket a szervezet budapesti irodája szervez. Hogy mi mindent lehet megtudni 99 perc alatt a filmezésről? Kiderül az alábbi szakmai gyorstalpalókon:

Április 8. péntek, 17.00:

99 perces filmiskola – Forgatókönyvírás
Lovas Balázs (Tesó, Kész Cirkusz, Konyec, Utolér, Született Lúzer) és Hegedűs Bálint (Barátok Közt, Zsiguli, Mázli)



Nagyjátékfilm-terv kidolgozása egy aznapi újságcikkből, miközben megismertetik a részvevőket a fontosabb fejlesztési lépcsőfokokkal és elméleti tudnivalókkal.

Helyszín: Uránia Nemzeti Filmszínház, Csortos terem


Április 9. szombat, 17.00:

99 perces filmiskola – VFX
Menzkie és Emil Goodman



Ma már nincs minőségi film VFX nélkül.  De mielőtt vagyonokat költenél drága VFX-re, hallgasd meg, mit tudsz magadtól is megoldani.

Menzkie és Emil Goodman 2004 óta gyárt egyedi mozgóképes anyagokat (videoklipek, reklámfilmek, koncertvetítések, animációs rajzfilmek, stb.). A két moziőrült közös utómunka stúdiója a Room168 névre hallgat. Dolgoztak már a Coca-Colának, az Adidasnak, az MTV-nek és még rengeteg ügyfélnek és hazai zenekarnak.

Helyszín: Uránia Nemzeti Filmszínház, Csortos terem


Április 10. vasárnap, 17.00:

99 perces filmiskola – Filmjog
Dr. Kalocsay Gergely

Filmjog kezdőknek: filmjogi alapismeretek, felhasználási, előadóművészi szerződések. Ha a filmgyártás bármelyik területén dolgozol, vagy szeretnél dolgozni, fontos, hogy legalább alapszinten érts a szerződésekhez és jogdíjakhoz.

Helyszín: Uránia Nemzeti Filmszínház, Csortos terem


Az előadásokra az Urániában vásárolhatók jegyek mozijegy árban: a jegyelővételi időszakban, április 7-ig 800 Ft-ért, április 8-tól 1000 Ft-ért.

Paolo Coelho igen nagyra tartott író manapság, a közönség falja könyveit, a kritika bulvár felé eső szegmense szintén, ő az első nem muszlim vallású író, akit meghívtak a mohamedán írók konferenciájára, valamint még Barack Obama is idézett tőle egyik beszédében. Életrajza tele van számháborúval, hány nyelvre fordították, mennyit adott el, stb. - a lényeg, hogy rengetegre és rengeteget. Magyarul 1998-ban jelent meg először a Veronika meg akar halni, melynek eredetijéből aztán ez a Veronika meg akar halni című amerikai adaptáció is készült.

A rendező Emily Young nagyjából azonos korú, mint a regény- és filmbéli Veronika, tehát húszas éveinek végén járó fiatal nő, érthető hát az érzelmi vonzódás a témában. A téma a depresszió, illetve ennek a civilizált világban igen gyakori kedélybetegségnek a legsúlyosabb, öngyilkosságban végződő válfaja. Veronika sikeres fiatal nő, látszólag mindene megvan, külső szemlélő számára irigylésre méltó életet él, a valóságban azonban Veronika nagyon szenved. Annyira, hogy egy nap felzabálja az otthon lévő, jelentős mennyiségű gyógyszerkészletet. Ez a kierőszakolt fordulópont életében valóban változást hoz, hiszen két hetes kóma után egy pszichiátriai magánintézetben ébred, ahol az a hír várja, hogy az öngyilkossági szándékú öngyógyszerezése olyan károkat okozott szervezetében, hogy napjai vannak hátra az igazi haláláig. Természetesen ezzel egy időben az élet új oldalai nyílnak meg előtte... Veronikának mindössze néhány napja van, hogy valóban el kezdjen élni.

Amolyan női-film ez, lelkizős, romantikus és megható, amely a viszonylag szűkös költségvetésnek is köszönhetően, külsőségeiben egy amolyan igazi független film fésületlen bájával válik szerethetővé. Persze, azért tele van hibákkal is. Aránytalan a szerkesztése, néhol igen hosszadalmas, néhol meg éppen elnagyolt, a Veronikát játszó hölgy (Sarah Michelle Gellar) sem igazán képes megbirkózni az abszolút főszerep ziccereivel, képességében egy szimpla sorozatszínész, s ez meglátszik a filmbéli alakításán is. Szürke, sablonos, olyan természetes, hogy a filmen szinte érdektelen. A cselekmény filmvégi csavarja pedig nekem kissé erőltetettnek, és orvosilag is aggályosnak tűnik egy picit, bár orvos aztán végképp nem vagyok. Filmet viszont láttam már, így azt mondom, hogy a Veronika meg akar halni inkább csak tévéjáték, Hallmark-stílben. Annak viszont elmegy... Asanisimasa: 5/10

Odakünn szárba szökken a természet, a lágy tavasz hívogat, idebenn nagyjából csend és mozdulatlanság.

Az első említésre méltó mai penzum 21.30-kor kezdődik, de az is a meglehetősen periférikus Duna II-n: Az alvilág professzora 1969-ben készült magyar krimi, melyben Gálffy ales (Latinovits Zoltán) egy nyugatnémet milliomos elrabolt gyermeke ügyében nyomoz. Ugyan értékes kordokumentumokban bővelkedő, de minden ízében stílusos, akár még a mai agyunkkal is vállalható, egész csavaros, amolyan igazi nyomozós bűnügyi film ez, szerintem érdemes megnézni - főleg, hogy nincs érdemi konkurencia.

A Síró játék már egy igazi, komoly filmdráma, Oscar-díjas forgatókönyvéből Neil Jordan rendezte, remek színészekkel (pl. Forest Whitaker és Stephen Rea a képen) a főbb szerepekben. A téma az IRA, vagyis az ír nacionalista (terror)mozgalom, meglepően árnyalt elővezetésben. Nem akciófilm, hanem dráma. (Duna, 23.10)

Azon szerencsések, akik képesek fogni a Filmmúzeumot, azok megint tartalmas sétát tehetnek a filmtörténetben. Pasolini Dekameronja (22.00) után Jancsó világhírű Szegénylegényekje (0.00) került a mai kínálatba.

Megkezdődött a jegyelővétel a 18. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál filmjeire! Április 7-ig 20%-os kedvezménnyel, 800 Ft-ért lehet jegyeket kapni a fesztivál helyszínein (Uránia Nemzeti Filmszínház, Toldi Mozi, KINO, Örökmozgó Filmmúzeum).

A Titanic fesztivál kezdetétől, április 8-tól a jegyek ára minden moziban egységesen 1000 Ft. A fesztivál ideje alatt egyéb kedvezmények nem érvényesek.

Az Uránia, a Toldi és a KINO előadásaira online jegyfoglalás is lehetséges.

A részletes programról a fesztivál honlapján, a

oldalon tájékozódhattok.

Igaz, hogy weekend van, meg tavaszdagadafasz, de azért illene a mai kínálatnál kicsit izmosabb filmfelhozatallal elkápráztatni a nagyérdeműt...

Ha 16.00-kor (RTL) bármilyen okból tévézésre adnánk fejünket, adózhatunk a napokban eltávozott Elizabeth Taylor emlékének a Kleopátra című monstre hollywoodi szuperprodukció első részével (a másik, hosszabb holnap, 15.35-től!), melyben partnere az ő többszörös férje, Richard Burton, Antoniusként. Igazi, veretes mű ez az Álomgyár aranykorából, amikor még nem spóroltak semmin.

Aztán este nagyon semmi, a Duna Szoknyás zsaruját már ajánlottam, Annie Giradot-val (kép), remek kis film 21.00-tól, a Világok harcának Spielberg-féle verziója azonban attól, hogy  látványos, még mint film erősen billeg azon a bizonyos határvonalon (tv2, 19.30). A Mezzon Mozart Don Giovannija, 20.30-tól.

A késő esti (m1, 22.50) Lorna csendje sem igazán jó film, de rendesen el van halmozva értékes díjakkal, úgyhogy, ha komolykodni van kedvünk, arra éppen megteszi.

Választhatunk Rambo és az ifjú Dalai Láma között... Sly Stallone Ted Kotcheff által rendezett első Rambo-filmje még egy meglehetősen szikár, mondanivalójában akkor majdhogynem úttörő jelentőségű film, hiszen ez volt az egyik első amerikai film, amelyikben az USA vietnami bénázása kritikai felhangokkal jelent meg. Ezzel együtt benne van a jellegzetes amerikai hőstípus minden főbb ismérve is, melyeket Stallone "híresen cizellált" szerepformálásában (kép!) csodálhatunk meg. Ennek ellenére, ez még jó film, ami a többi Rambóról már nem nagyon mondható el... Komoly magyar érdekeltségei is vannak a filmnek, a producer Vajna Bandin kívül Andrew Laszlo, a film operatőre is hazánkfia. (film+, 21.00)

A Hét év Tibetben sem rossz, bár e filmnél azért erőteljesen esik latba a jelenlegi Dalai Láma által képviselt, feltétlen derűvel és humoral átszőtt filozófia, valamint a lenyűgöző szépségű tibeti táj is. Brad Pitt nem is kell a filmbe, szinte... Megtörtént eseményeket dolgoz fel Jean-Jacques Annaud tipikusan hollywoodi filmje, mely édeskés, szentimentális felhangjaival engem speciel nem igazán szórakoztat, Őszentsége szelleme az, ami ezt ellenpontozza, ez a cukormázon is átüt. (AXN, 21.00)

Van még Lucio Fulci klasszikus, '79-es Zombi-filmje, egy kis könnyed, késő esti nevetgéléshez... (Viasat6, 22.00)

A mai film egyértelműen A csendes amerikai, sajnos. Nem igazán jó film ez a Graham Greene-adaptáció, az irodalmi alapanyag viszonylag száraz, de ízléses romantikáját a rendező Philip Noyce-nak sikerült hatásvadász szentimentalizmussá formálnia, aminek megvan az az eredménye, hogy a film működik, már ha a működés a papírzsepi-gyűrögettetést jelenti. A film amúgy a múlt század ötvenes éveinek Saigonjában játszódik. Vietnam még francia gyarmat, de Ho apó kommunistái már izgágáskodnak, orosz, angol és amerikai kémek szívatják egymást, de a fősodor a kelet és nyugat találkozása egy fiatal amerikai önkéntes és egy gyönyörű vietnami lány személyében. Én sajnos nem tudom elfogadni Brendan Frasert romantikus amorózó-szerepben (s tán egyáltalán semmilyenben), de tagadhatatlan, itt igyekszik. Zsigeri bumfordiságát azonban nem tudja levetkőzni, így nem tudom szeretni. Michael Caine (kép) viszont remek, mint mindig. A vietnami lány (Do Thi Hay Yen) gyönyörű. (Duna, 21.00)

Az RTL Robert De Niróval ÉS Eddie Murphyval súlyosbított Showtime című baromságát én kihagynám, a tv2 Már megint egy dilis amcsi filmjéről nem is szólva.

Viasat6-on, 22.55-tól Firefly 7.rész, a Filmmúzeumon pedig ugyanekkor a remek Beatles-coverfilm, a Backbeat kerül adásba.

Bár csak húsz perc, de érdemes megnézni Dyga Zsombor remek kis ujjgyakorlatát a Duna II-n, 22.25-től, Tempó címmel. A film az, ami a címéből is sejlik: jólismert akció-klisék pödrése, non-stop. A tehetség azonban nyilvánvaló, már ebben a 2000-ben készült filmben is.