asanisimasa

Ma csak zene.

Mezzon jazz-est: BOLDOG SZÜLINAPOT, ARCHIE SHEPP!!!! Koncertek, interjúk, portré az idős szaxofonkirállyal, filozófia-doktorral, költővel, polgárjogi harcossal, 20.30-tól 23.00-ig, ám némi intermezzo után éjféltől tovább szól a jazz, Joshua Redman, majd Jan Garbarek, aztán Manu Katché... Itt most Shepp professzor fog recitálni Mama Rose-hoz, de a végén fúj is majd:

A Duna is zenél ma, igaz csak késő este: a Woodstocki napló című '94-ben készült, háromrészes dokumentumfilm a híres rockfesztivál pénteki napját eleveníti fel, a hírek szerint olyan felvételekkel, melyek az ismert korabeli filmben nem láthatók. A mai, Péntek című rész 22.50-kor kezd, a Szombat jövő csütörtökön, a Vasárnap pedig még egy hét múlva kerül majd adásba.

Amúgy, ma megint egyedül a Filmmúzeum szállít nézhető filmet, a Gömb című kissé furcsa scifit 21.00-től, majd egy Stephen King-opuszt, Az eminenst 23.15-től. Francois Ozon remek és provokatív Szappanoperettje 01.00-tól csak beavatottaknak és álmatlanságban szenvedőknek ajánlható...

Nos, a részben méltán híressé vált Millenium-trilógia egy újabb csapot nyitott ki az eddig is szépen csordogáló svéd film „medencéjén”: Az Instant dohány szintén irodalmi (OK, ponyva-) alapokon nyugvó, hosszúkás, olykor igen kemény, máskor pedig igen furcsa mellékutakon kalandozó krimi-szerűség. Hollywoodi remake hamarosan. 

Az alapanyag

Az Instant dohány című film a Svédországban nagy sikert aratott hasonló című könyv alapján született, melynek írója, Jens Lapidus, egy igazi playboy. Szemtelenül fiatal, gazdag és sikeres, az itt tárgyalandó film alapanyagául szolgáló könyv első megjelenése után egy évvel az egyik legnagyobb svéd divatmagazin a legjobban öltözött svéd férfinak választotta. Lapidus ráadásul már írói debütációja előtt is volt valaki, méghozzá a svéd bűnözői körökben legfelkapottabb védőügyvédként szerzet magának komoly hírnevet. 32 éves korára kisujjában volt az alvilág összes titka, és volt annyira „tökös”, hogy ezt ki is írta magából, persze nyilván „a könyvben olvasható eseményeknek, helyszíneknek és személyeknek a valósággal való egyezése pusztán a véletlennek köszönhető”. Bizonyíték erre, hogy Lapidus a mai napig él, boldog családban szintén ügyvéd feleségével és gyermekükkel, Stockholm belvárosában. Ennek ellenére, könyvének legnagyobb erénye a hitelesség, mind a különféle nemzetiségű maffiózók nyelvhasználatát, mind életkörülményeiket, mind egyéb szokásaikat illetően. A cselekmény bonyolítását illetően már meglátszik a jogászi előélet, hiszen gyakran időzik el részleteken, túl sok szálat akar párhuzamosan vezetni, így azonban a cselekmény kuszává, zavarossá válik, a figurák motivációi olykor elsikkadnak, az egész regény már ránézésre is terjengős. Ennek ellenére, már megjelenése évében elment belőle vagy 400 ezer példány, csak Svédországban. (Nyilván szeretnek olvasni a svédek a hosszú, téli estéken…) 

A fő karakterek

Három tökéletesen különböző, ám nagyjából azonos rangú figura története az Instant dohány. Talán csak JW (Joel Kinnaman) emelkedik ki közülük egy picit. Az igazi szőke, magas, jó kiállású legény tipikus svéd, már külsejét illetően. Belülről valamiféle torz Julien Sorel: valahonnan északról származik, valószínűleg rossz körülmények közepette telhettek gyermekévei. Most a legmenőbb stockholmi gazdasági egyetemre jár és minden vágya, hogy gazdag legyen és bekerüljön a felső tízezerbe. Ennek érdekében szó szerint bármire hajlandó. Menő családokból származó egyetemi társai már befogadták, azonban előlük titkolja, hogy közben arab és más bevándorlókkal üzletel, valamint taxizik az éjszakában. Innen, az alvilágból kapja az esélyt a „nagy lére” (erre utal a film, ill. regény címe), ami természetesen igen „guzmis”. Kokaincsempészet, illetve pénzmosás, borítékolható végkifejlettel. A másik fő figura Jorge (Matias Padin), a chilei bevándorló, tipikus drogdíler-fejű fazon, tetkókkal, kapucnival és az összes „kellékkel”. Éppen börtönből szökik, nyomában a rendőrséggel és a szerb maffiával, akikkel függőben maradt elszámolnivalója van. A harmadik arc Mrado (Dragomir Mrsic), a szerbek „problémamegoldó embere”. Igazi, kőkemény és kíméletlen maffiózó, akinek azonban a valóságban baromi elege van az igen veszélyes életmódjából és legszívesebben kiszállna, és kislányával élné a polgárok szürke és boldog hétköznapjait. 

Túlsűrítve

A közepesen terjedelmes regényt (kb. 480 oldal) a fiatal svéd filmesek generációját eddig főleg ifjúsági (szex, drogok és etnikai, vallási másság) témájú drámákkal képviselő Daniel Espinoza próbálta nézhető méretű filmbe sűríteni, közepes sikerrel. Nyilván a részletekben tobzódó, ágas-bogas cselekményű alapanyag ennek az egyik oka, a másik azonban a rendező (illetve a forgatókönyvíró) sara. Húzni tudni kell, vagy másképpen szólva, irodalmi adaptációkat készíteni egy külön szakma. Espinoza szépen elbirkózgat Lapidus krimijével, azonban sokszor a regény győz – a film sokszor akkor lassul be, amikor fel kéne pörögnie, és akkor pörög, amikor fújni kéne egyet. Persze, néha van, ami stimmel… A finálé otromba didaxisát már elfelejtettem, annyira feldühített. A szerb és az arab maffia miliőjének, jellegzetes rituáléinak, fazonjainak megjelenítése viszont filmen is igen jól sikerült, mint ahogy szépen mutat a svéd felső tízezer pökhendi nagyzolása is. Jók és főleg, hitelesek a párbeszédek is, én legalábbis elhiszem, hogy így, ilyen szavakkal beszélnek a Svédországban rosszalkodó arab, latin, szerb és más nációjú maffiózók. A film eme rétege színészileg is rendben van, beleértve Jorge és Mrado karakterét is. Aki viszont kilóg, az JW, a svéd fiú. Az egy dolog, hogy Kinnaman túl nyálas egy maffiával kokettáló pubinak, ezt egy jó színésznek azért el kell tudnia hitetni, de JW-vel ebben a történetben azért olyat fordul a világ, hogy ahhoz annál lényegesen több kell, mint amit ez a srác mutatni tud. Viszont akadnak a filmben tényleg jól megcsinált, feszült pillanatok is, expresszív, szinte vibráló közelképekkel, így az összkép vegyes. So-so, ahogy a művelt svéd mondaná… Asanisimasa: 6/10

A szabadságáról és toleranciájáról híres dán társadalomban a házasság szentsége sincs túl mélyen kőbe vésve. E filmben is három darab házasság borul fel éppen, illetve inkább újraszerveződik, egy új leosztásban. Hogy aztán ez mennyivel lesz életképesebb, mint az előző volt, azt csak sejthetjük. E filmből csak annyit tudhatunk meg, hogy a végén csak azok érzik magukat igazán jól, akik végig a vigaszágon voltak… 

Anne és Ask

Anne színésznő, finoman szólva, már túl van menyasszonykorán. Éppen premierre készül, Oféliát játssza egy Hamlet-előadásban, azonban úgy tűnik, vagy a jelmezét szabták szűkre, vagy rajta van több felesleg, mint kéne. Emellett, éppen aznap tudja meg, hogy férje, a fotós Ask különválna tőle. Nem, nem, nincs senkije, csak elfáradt. Lányuk, Irina, bejelenti, hogy gyermeket vár az arab származású Faditól. A családban egyedül a 8 év körüli Anton áll a helyzet magaslatán… 

Bente és Björn

Ők már külön élnek, Björn a város közepén horgonyzó lakóhajóján sörözgetve, néha fia, Gustav által meglátogatva, néha pedig eltulajdonítva kislányát egy kis filmnézésre. Szabados életvitele azonban egyaránt szemet szúr a kikötőmesternek és Charlotte-nak, a csinos pszichológusnak, akinek rendelője éppen Björn ladikjára néz. Bente, Björn hajdani felesége meg van arról győződve, hogy volt férje konkrét veszélyt jelent közös gyermekeikre, ez azonban nem gátolja abban, hogy összeszűrje a levet az előző pár „szünetre vágyó” felével, Askkal. 

Charlotte és Carl

Carl színházi producer, éppen ma állítja színpadra Shakespeare Hamletjét, melyben Oféliát a fent megismert Anne alakítana, ha beleférne színpadi jelmezébe. Carl cinikus, gátlástalan pasas amúgy, ott és azzal csalja szép és egzotikus feleségét, ahol és akivel tudja. És tudja, tekintve, hogy színház szerte kevés nő képes ellenállni egy nagyhatalmú producer vágyainak… Charlotte, a pszichológus azonban nem hülye, tud mindenről. Dühét és csalódottságát kajakozásban, illetve a rendelőjével szemben horgonyzó, enyhén piás Björnön tölti ki. 

Családi körök

Charlotte Sieling 2009-ben készült filmje átfogó keresztmetszetét nyújtja a dán társadalomnak, a gazdag üzletembertől a művészvilágon keresztül egészen a munkanélküliekig és bevándorlókig. Minden réteg természetesen nem szerepelhet egy filmben, jelzésszerűen azonban mégis mindenki jelen van. E film alapján részben idillikus a kép, hiszen tökéletesen működik a dán demokrácia, akadálymentes az átjárás a különböző „kasztok” között. Az Egyszer fent, egyszer lent árulkodó című mozi azonban valóban kritikus szemmel elsősorban a társadalom legkisebb egységének, a családnak életképességét vizsgálja ebben a szinte végletesen szabad és szabados országban. Szerencsére azonban egyszer sem bújik elő a függöny mögül a pszichológus, hogy okosan és tanárian kiértékelje a látottakat, Sieling a nézőkre bízza az ítéletet, példákat hoz bőven, jót, elítélendőt és meglepőt egyaránt. 

Nézni vagy nem nézni

Egyértelműen nézni, hiszen elhidegülő kapcsolatokból, kifáradt barátságokból, szerelmekből nálunk sincs hiány, s annak, aki hasonló cipőben jár, talán pillanatnyi gyógyírt jelenthet, ha a filmvásznon hasonló problémákkal küzdő emberek példáit nézheti. Erőt meríthet, tanulságot vonhat és újra végiggondolhatja azt, amin keresztülment. Azonban harmonikus párkapcsolatban, vagy éppen magányban élők is örömmel vehetik az e film által állított akadályokat, hiszen sallangoktól mentesen, jól megírt történet ez, száraz skandináv céltudatossággal, lényeglátással, lendülettel és csipetnyi humorral elmesélve. Ergo, ez egy szórakoztató film, mégha viszonylag visszafogottan is röhögjük magunkat halálra rajta. A dán filmek ismeretesen nem éppen a bűbájról, bőbeszédű elkenésről szólnak, ez a film sem ilyen. Egyenes, korrekt, igazságos és őszinte. A dán színészek az ilyen erősen lelkizős, elfojtott indulatokkal operáló, pszichologizáló játékban mindig otthon voltak, itt is kivétel nélkül nagyon jók, de azért kiemelném a két fő alakot alakító Sidse Babett Knudsent (Anne) és Nicolas Brot (Aks). Tehát, az Egyszer fent, egyszer lent témájából adódóan egyértelműen felnőtteknek való film, mely elsősorban a lelkizős alkatú, emberközeli történeteket kedvelő nézőknek adhat igen okos és tartalmas másfél órát. Asanisimasa: 7/10

A Dunán folytatódik Nyikita Mihalkov (kép), tehát az orosz Coppola filmjeit bemutató sorozat, melyben ma este (21.00) a Pereputty következik. Ismét egy igazi oroszos, olykor harsány, de leginkább mégis mélabús alkotás, a vidéki és a városi élet közti különbségekkel, a múltban rejtőző kimondatlan titkokkal, a "felesleges ember" állandó figurájával. Remek film.

Nem is nagyon van mára más ezenkívül. Természetesen House, az lesz, mint ahogy délután (14.30-tól) a Giro is folytatódik, immáron élesben. (Eurosport)

A tegnapi borzalmas haláleset után nyilván igen nyomott hangulatban folytatódik az olasz kerékpáros körverseny, azonban húznak lefelé rendületlenül a Ligur-tenger partján (Eurosport, 14.45). Tegnap belenéztem Alekosz becsajoztatási showjának beharangozójába, ami annyira penetránsnak és ótvarosnak ígérkezik, hogy muszáj belenézni még egyszer. Szem fennakad, lélegzet megakad, fej leesik (RTL, 19.00). A mezzo 20.30-tól Puccini viszonylag ismeretlen operáját, A fecskét adja, pl. a kitűnő román Angela Gheorghiu előadásában.

Huszárik Zoltán a Szindbád után a Csontváryt is Latinovits-csal akarta eljátszatni, aki azonban ekkorra már igen rossz állapotban volt, így a szerepet végül Ichak Finchivel, a kitűnő bolgár színésszel játszatta el. Teljesen más karakter és vérmérséklet Finci, azonban mégis érzékletesen alakítja a film kettős szerepét: a híres festőt, illetve az ő figuráját eljátszani készülő színészt (kép). A film bravúros képi világáért, Csontváryn kívül, ezúttal Jankura Péter felelős, aki ugyan a festő pre-szürreális világát mindenképpen megidézi, de sem nem Tóth János, sem nem Sára Sándor. Huszárik második, egyben utolsó játékfilmje ezzel együtt is különleges élmény, még akkor is, ha a zseniális Elégia, illetve Szindbád mércéjével nem mérhető. (Duna, 21.00)

A Story4 egy viszonylag nézhető repülőgép-eltérítős, bosszúállós thrillert ad, Jeremy Ironsszal és Forest Whitakerrel. A negyedik angyal 22.10-kor kezd.

A film+-nál megakadhatott a tű, már megint a Kill Bill első részét nyomja 23.05-től.

A Filmmúzeum ezúttal Otto Preminger klasszikus és műfajilag alapvető tárgyalótermi drámáját, az Egy gyilkosság anatómiáját mutatja be, Jimmy Stewarttal a főszerepben. (21.00)

Hules Endre, egy idegen Hollywoodba szakadt hazánkfia, megannyi ismert sorozatokban (24, House MD, Monk, stb.) eljátszott mellékes karakterszerep, egy botrányos rendezői bemutatkozás és egy közepesen gyenge magyar filmforgatókönyv után kirobbanó önbizalommal állt neki A halálba táncoltatott lány történetéhez. A szinopszis már egyszer elkelt táncdrámának, amiről azért annak kézenfekvő stilisztikai sajátosságai miatt is feltételezhető volt, hogy nem egy túlcizellált műről lehet szó; ami aztán ebben a filmben egy félkörívben lendített szívlapát brutalitásával vágja orron a gyanútlan nézőt. Hules irdatlan egója banális, lehetetlen, művi és keresett szituációkba, erőltetett konfliktusba kergeti bele az általában kitűnő László Zsoltot (aki talán színészi szolidaritásból kapta meg a legjobb férfi alakításért járó díjat ezért az idei, csonka és béna, 42. Filmszemlén), Zsigmond Vilmost, az Oscar-díjas operatőr-veteránt, valamint egy csomó derék, sudár és tiszta tekintetű, művészileg példamutatóan alázatos néptáncost és remek zenészt SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED SELF-CENSORED Asanisimasa: 0/10

Az Őfelsége pincére voltam lazán üti a néha bántóan béna, orosz akciófilmként jelzett kosztümös, történelmies vackot, amit a Duna állít szembe az m1, minapi, mégis klasszikus Menzel-opuszával. Az ismert Hrabal-regény adaptációja könnyed és édes, mint nyáresti szellő borzolta pihe a lányok meztelen fenekén (kép), de keserű és sötét is, mint a frissen csapolt barnasör, mondjuk az U Flekuban. Azonkívül, nézzük néha ezt a szétbarmolt kormánytévét is, ha van rajt' végre valami nézhető, ne szálljanak már el teljesen feleslegesen az éterbe vérrel-verítékkel megkeresett adóforintjaink. (21.40)

Good Will Hunting - Hát ezt láttuk már sokszor, a kedvencem az, amikor Tordy Géza (vagyis Robin Williams) szűri a fogai között, hogy - A kis fasz!, amikor meglátja, hogy ifjú, nyers és csiszolatlan tanítványa megint jól átcseszte az agyát. Ez ma már azt hiszem, a szinkronban egy enyhébb kifejezésre van módosítva, de esküszöm bármire, hogy a kezdet így volt... Ennek ellenére remek film ez, nagyszerű színészekkel. (Story4, 22.10)

A Filmmúzeumban vacsora alatthelyett Latinovits Zoli bácsival fogyaszthatjuk el azt a sokat idézett húslevest, angol ÉS francia mustárral, velőscsonttal, és a pincérek gyöngyével. Úgy tűnik, a mai a pincérek napja... A Szindbád 18.25-kor kezd. Az esti film sem érdektelen, Az elnök emberei classic edition, melyben Robert Redford és Dustin Hoffman megoldják a Watergate-rejtélyt. (21.00)

Nyakkendő Díj – SZFE

Balázs Gábor 

Petróczy Sándor-díj (A Mozisok Országos Szövetsége által alapított díj):

2010-ben az Üvegtigris 3. nyerte el.

Nézőszám: 304.123 fő 

Filmplakát Díj: (A megkezdett hagyományt folytatva, a díjakat a tervezők kapják.)

A közönségdíjat idén a Kolorádó Kid című film plakátja kapja, a plakátot tervezte Zash és Dömsödi Zsolt. 

Zöld Holló Díj - Országos Diákzsűri nagyjátékfilmes fődíja:

Dyga Zsombor: Utolér 

Közönségfilm Díj - Film.hu Díj:

Kocsis Ágnes: Pál Adrienn  

Animációs film kategória 

Elismerő Oklevél:

Szederkényi Bella: Orsolya

Békés Rozi:Villamos 

Animációs kategória Fődíja:

Molnár Tünde: Simon vagyok 

Tudományos-ismeretterjesztő filmes kategória

Elismerő Oklevél:

Nagy Attila János: Kételkedem, tehát vagyok

Tudományos-ismeretterjesztő kategória Fődíja: Kollányi Ágoston-díj

Török Zoltán: Vad Magyarország

Dokumentumfilmes kategória

Dokumentumfilm kategória Fődíja: Ember Judit-díj

Sós Ágnes: Láthatatlan húrok – a tehetséges Pusker nővérek 

Schiffer Pál rendezői Díj:

megosztva:

Szekeres Csaba: Örvény

Varga-Kabarcz Zsófia: Varázslatos gladiátorok

Kisjátékfilmes kategória

Kísérleti film - Elismerő Oklevél:

Szabó Réka: Árnyékfilm

A zsűri Elismerő Oklevéllel jutalmazza:

Reisz Gábor: Külalak

Zomborácz Virág: Valami kék

Kárpáti György Mór: Erdő

Legjobb kisjátékfilm:

Till Attila: Csicska

TV-filmes kategória

Elismerő Oklevél:

Dettre Gábor: Antigoné

Horváth Lili: Hazafelé (Hajónapló ’89-90)

TV-filmes kategória Fődíja - Zsurzs Éva rendezői Díj:

megosztva:

Török Ferenc: Apacsok

Esztergályos Károly: Szégyen – töredékek a huszadik századból

Játékfilmes kategória

Arany Mikrofon Díj:

Juhász Róbert hangmérnök, a Pál Adrienn és az Utolér című filmekért.

Arany Olló Díj:

Czakó Judit vágó, az Utolér című filmben nyújtott munkájáért.

Legjobb Színész Díja:

László Zsolt, A halálba táncoltatott leány című filmben nyújtott alakításáért.

Legjobb Színésznő Díja:

Bacskó Tünde, az East Side Stories című film The Wild Side című epizódban nyújtott alakításáért.

Operatőri Díj:

Erdély Mátyás operatőr, a Szelíd teremtés – A Frankenstein terv című film fényképezéséért.

Rendezői Díj:

Mundruczó Kornél, a Szelíd teremtés – A Frankenstein terv című filmért.

Játékfilmes kategória Fődíja és Produceri Díj:

Kocsis Ágnes: Pál Adrienn

Producer: Pusztai Ferenc

Hát, ma nyilván mindenki annak fog szurkolni egész este, hogy VV Jerzy vigye a pénzt, paripát, fegyvert, VV Éva zokogva balra el a süllyesztőbe és VV Alekinnyó némi teátrális töprengés után igent mondjon a rászabott becsajoztatási showra, amivel nyilván többet fog majd kaszálni, mint szegény Jerzy. Aki erre a cécóra nem kíváncsi, az megszívta. A kormánycsatornákon semmi, illetve ami, az dögunalom, máshol meg filler-műsorok. De fogalmazhatok úgy is, hogy gyáva módon, mindenki elmenekült az RTL-henger elől.

A Kill Billt mindenki látta már, aki esetleg mégse, annak is 21.40-ig kell kihúznia valahogy. A film+ az első részt adja ekkor, rengeteg vérrel, levágott testrészekkel, kiontott belekkel, rajzfilmbetétekkel és a végén hóval.

Annie Hall a Viasat6-on, 22.00-tól - E film ominózus benyögéseit még az is fújja, aki életében nem látott egyetlen Woody Allen-filmet se. Amúgy, akárhányszor nézhető remekmű.

A Ray-t nem láttam még, de 152 perces hosszával egy jó alapos Ray Charles-életrajznak néz ki. Ha mást nem is, legalább jó zenéket nyilván hallhatunk benne, bár az is biztató, hogy Jamie Foxx (kép) Oscar-díjat kapott a világhírű, vak soul-jazz énekes-zongorista megformálásáért.

A Filmmúzeum ma megint tökéletes helyettes lehet mindenhez, már annak, akinek van hozzá "belépője", 21.10-től Vörös bolygó, egy Mars-hódításos, nézhető scifi, majd utána 22.00-től Jack és Jessica szerelme a konyhaasztalon - A postás mindig kétszer csenget.

Bár igazi sétaidő van, én a filmszemlés sajtóvetítésen rohadok. Aki viszont tévézni akar, annak már délután is van mit néznie: A Hold mindenképpen az utóbbi évtizedek egyik legstílusosabb, legelgondolkodtatóbb és legjobb scifije, a film+ adja 15.50-től. Ja, David Bowie fia rendezte, ha ez számít valakinek...

Az este erős pangásban, kiscsillagokkal és Alekinnyóék nyavalygásával indul, 21.00-ig, akkor kezd ugyanis Az utolsó mohikán, Daniel Day-Lewisszal (kép). Csingacsguk, Unkasz, csatakiáltás, tomahawk, minden ami kell, hisz' mi indiánok vagyunk, mindannyian. Fejünkön ott a dísz, díszeleg. Universal Channel. Azt hiszem, innen sem ajánlottam még semmit...

Az utca embere, igazi hollywoodi classic, Gary Cooperrel, Frank Caprától. Naiv, egyszerű, tiszta, őszinte, vonalas, nagyszerű. Ki az a John Doe? (m2, 22.20)

Az Ellenség a kapuknál ugyanilyen naiv, vonalas, egyszerű és nagyszerű, tipikus hollywoodi film a sztálingrádi csatáról, egy magának való orosz mesterlövész (Jude Law) és hasonló kvalitású ellenfelének, a német Koenig örgy.-nak (Ed Harris) párharcával az előtérben. (tv2, 23.10)

A mezzo belehúzott, 20.30-tól Pillangókisasszony. Szív megszakad, szem nem marad szárazon, ráadásul úgy rémlik, valami jelentős fazon állította színpadra, azonban ha agyonütnek se fog most eszembe jutni a neve. Utána, 22.55-től Dark Side Of The Moon - na ez is egy komoly WTF.

Az első 10-15 percben nagyon idegesített, de aztán megszerettem Vecsernyés János és Egressy Zoltán színpadi dráma-formátumú, tévéjátéknak induló, de annak a végére igencsak jó mozifilmjét, a Nyár utca, nem megy tovább-ot. A film (nevezzük így) egy helyszínen, a 74-es trolibusz egyik esős, vasárnap hajnali járatán játszódik. Szereplői, egy túloktatottsága miatt enyhén frusztrált trolivezetőnő, egy bukott labdarúgó-játékvezetőből (Márton partjelző fázik) BKV-ellenőrré deklasszált hatalmi túltengéses, Szappan nevű kopasz egyén, egy kleptomániás színésznő, egy agresszív vendégcsalogató lány, egy süket bácsi, egy beszédes tanár, egy kötöttpályás járművet szexuális együttlét kikényszerítése céljából eltéríteni szándékozó zakkant fazon, és még néhány, csak a film végére kiderülő funkciójú egyén - akár a valóságos 74-es utasai. A hétker utánozhatatlanul színes populációja, melyből Karinthytől és Rejtőtől kezdve, a magyar irodalom jelentős részei építkezik, a mai napig.

Abszurd történet egy teljességgel reális közegben, akár a mindennapokban. Egressy zseniálisan bonyolítja a történetet a zárt helyen, bár pattogó, szögletes párbeszédeit szokni kell. De ahogy megszoktuk, ülnek azok a helyükön. A trolibusz ülésein ülő szereplőket alakító színészek azonban sajnos, főleg az elején nem veszik tudomásul (nyilván a rendező nem szólt nekik), ezúttal nem színpadon játszanak, egy filmen, ráadásul egy klausztrofób, levegőtlen helyen ennél kevesebb mimika, artikuláció és gesztus is elég. Érdekes módon, csak Haumann Péter (tanár) és Bartsch Kata (színésznő) tudja csak kapásból (a képen Lengyel Ferenc ellenőrrel), egy ilyen filmben mennyit kell játszani, nyilván a rutin. Amúgy, ez a szemle Bartsch Kata szemléje lehet, eddig két filmben láttam, s mindkettőben meggyőzően természetes, magától értetődően filmre termett alakítást nyújtott (ráadásul a Dyga-féle Utolérben kiváló angolsággal, sajnos azt leszinkronizálták...). De mondom, a többiek esetében ez főleg Vecsernyés rendező sara, nyesni kellett volna őket. A cselekmény viszont működik, az abszurd pedig csavar, mint a torma. A végkifejlet sem zavaró így, viszont vele együtt a film sűrű, eredeti. Tetszett. Asanisimasa: 7/10

A kettes számú kormányszolgálati csatorna, nyilván a most futó, talán utolsó Magyar Filmszemle kapcsán belehúz egy picit Hal Hartleyba, a független film amerikai pápájába, ami egyrészt nem baj, másrészt miért pont most. Természetesen az egyik leghíresebb, legismertebb műve kerül a műsorba, a Flört, amely fontos párkapcsolati fordulópontok különféle variációit dolgozza fel, kitűnően szerkesztett, olykor szellemes, máskor meghökkentő, de mindig tanulságos formában. (22.20) Előtte, 22.10-től Hartley egy rövidfilmje kerül levetítésre: Az Ambíció a hétköznapi erőszakról szól, komikusan túlpörgetett stílusban.

Meghalsz újra - ez is egy házastársi dráma, csak kicsit másképp, mint Hartleyvel. Itt Emma Thompson és Kenneth Branagh osztja majd egymást, egy csavaros, kissé film noiros, igen jó krimiben. (Viasat3, 22.55)

Késő este Őszentsége, Buddha herceg 14-ik reinkarnációja, Tendzin Gyaco, a jelenlegi Dalai Láma (kép) mondja meg, mi, merre, hány méter a világban. A Mulandóság című olasz doksi 23.25-kor kezd az m1-en.

Elindult a magyarhangya bérlet árusítása.

Lenyűgöző épületvetítés és mindentudó ANTtrailer.

A magyarhangya egy látványos fényfestés keretében mutatta be a hangyaPASS#01 filmjeit a Corvin mozi homlokzatán, 2011.  május 3-án este 21.00 órakor. Battha Gáspár és az illuvision egy 8 perces trailer show-val kápráztatta el a corvin közi érdeklődőket.

A rendezény után elindultak a bérletárusítások Budapesten a Corvin, Művész, Toldi, Odeon Lloyd és Vörösmarty mozikban. A hangyaPASS#01 abba a moziba érvényes, ahol azt megváltották.

A vidéki városainkban a Lokális Támogatási Programunk miatt május 9 után kezdjük árusítani a hangyaPASS-t. Bízunk abban, hogy minél több városban tudjuk 3600 Ft-nál olcsóbban kínálni a bérletet. Szombathelyen 450.000  forint  támogatás gyűlt össze, ami azt jelenti, hogy ott 2315 forintba kerül a bérlet.

A  magyarhangya.hu oldalon, a fényfestéssel egy időben jelent meg az ANTrailer, amely Magyarország első interaktív filmelőzetese. Homola Dániel egyetlen, irányítható videóba ágyazta be a filmekhez kapcsolódó rengeteg érdekességet és fontos információt.

Egyelőre a következő városokban biztosított a hangyaPASS#01 filmjeinek vetítése: Békéscsaba, Cegléd, Eger, Gyöngyös, Győr, Kiskunhalas, Pécs, Sárospatak, Szeged, Szolnok, Szombathely. Minden városban számítunk még helyi cégek lokális támogatási felajánlására, mely a Magyar PR szövetség ajánlásával, CSR tevékenységként számolható el.

Abban a városban, ahol egyelőre nincs vetítési helyszín, de ha a közönség megszervezi magát és jelentkezik a monipolgar@magyarhangya.hu e-mail címen, a mozik beszállnak a projektbe.

Immár szinte szokásosan, csütörtök - sehol semmi. A Fem3-on (amit én nem láthatok) 22.00-től lesz egy Lélekszám 436 című kanadai film, ha jól emlékszem, amolyan thrillerféle, ami egy faluról szól, melynek lakossága nem változott az elmúlt száz évben. 436. Izgi, nem? (A valóságban, ha nem is szaggatjuk szét a fotelkarfát, de azért nézhető film, ráadásul nem is amolyan gondolat-nélküli szórakozás: bigott vallásosság, idegengyűlölet, effélék.)

A Mezzon jazz-csütörtök, főleg jazz-énekesnők: Bessie Smith (20.30-tól), majd Melody Gardot. 22.00-tól gitár-konferencia (R. Malone, M. Whitfield, P. Martino), aztán 0.00-tól Garbarek. Hallgassunk bele ízelítőnek a gitárosokba:

Alapfilm. Ez a smirgliszerűen durva, szögletes, kőkemény angol film tökéletesen mutat be egy olyan, amúgy igen jellemző folyamatot, hogyan válik egy alapvetően tiszta, jó szándékú ember a környezetük frusztráló hatásait okosan kihasználó, cinikus emberek hatására gyűlölködő, vérszomjas vadállattá. A nyolcvanas évek elején járunk, a falklandi konfliktus utórezgésében, Ez itt Anglia. A 12 éves Shaun az iskolájának hülyéje, egy született lúzer, mindenki buta élcelődésének célpontja. Szinte automatikusan csapódik a nála majd tíz évvel idősebb skinheadek csapatához. És itt álljunk is meg néhány mondat erejéig. Makacsul tartja magát nálunk az a közvélekedés, hogy a skinheadek, a "bőrfejűek" neonáci eszméket hangoztató, fasisztoid és erőszakos csoportok, holott Angliában, ahonnan gyakorlatilag ez az elnevezés és öltözködési, viselkedési stílus, szubkultúra elindult, a skinheadek egyáltalán nem voltak szélsőjobboldaliak, de főleg nem rasszisták. Eleve már a zenéjük, a ska és a reggae jamaicai, tehát fekete gyökerű eredete is kizárta ezt: egyszerű, általában munkásosztálybéli fiatalok voltak, akik gyűlölték a szabályokat, a rendszert, az iskolát s minden olyat, amit fiatalkorban gyűlölni szokás. Soraikban majdnem egyenlő arányban találhattunk echte szeplős angol és feketebőrű tagokat. Az angol nemzetiszocialista mozgalom, a National Front és a British Movement a nyolcvanas évek elején kezdte behálózni ezeket a csoportokat a hitleri Németországból származó, angolra fordított eszmékkel, mely alapján Angliában azóta megkülönböztetnek skinheadeket (ezek a hagyományosak), illetve boneheadeket (ezek a nácik). Hozzánk a jófej skinek nem jutottak el, ellenben a szélsőjobbosok igen: jelenleg éppen patáliáznak nyilván valahol... A magyar köznyelvben mégis skinheadekként jegyzik őket, mint ahogy tévesen ők is önmagukat.

Szóval Shaun a skinek között lesz először igazán ember, azonban egy nap megérkezik közéjük apróbb balhéi miatti börtönbüntetéséből Combo, aki fura, meghökkentő eszmékkel kezdi tömni a régi haverokat. A kezdeti örömködés a csapat szakadásához vezet, Combo maga mellé veszi a kis Shaunt és egyre jobban belemélyed az izmozó, handabandázó, szélsőjobbos eszmékbe...

Shane Meadows lendületesen, lényegre törő, jellemző és pontos szituációkban meséli el a kis Shaun történetét, melynek végkifejlete is hiteles: üt, mint az ún. fa testápoló. Közben természetesen jó zenék szólnak, kivéve a kifejezetten ehhez a filmhez írt melankolikus zongoraszóló, ami túl nyálas, nem illik egy ilyen szikár és durva történethez. Hihetetlen kis fazon Thomas Turgoose, aki Shaunt alakítja olyan magától értetődő lazasággal, hogy az elképesztő, de az igazi nagy trüváj Stephen Graham, Combo megformálója: élet- és robbanásveszélyes, titokzatos, miközben egyszerű, mint egy ácspalló és vad, mint egy sarokba szorított veszett kutya. E film által, furcsamód, jobban, világosabban érthetővé válik azok gondolkodása, akikkel amúgy soha nem lennénk képesek azonosulni, de éppen a magukat "skinheadeknek" valló ifjaknak is sokat jelenthet, már ha képesek szembenézni saját magukkal... Ez itt azonban már nemcsak Anglia, sajnos. Asanisimasa: 9/10