asanisimasa

A hely, ahol élek. A város, ahol felnőttem. A város, ahová mindig visszatérek. A város, ahol otthon vagyok.

Számtalan módon viszonyulhatunk közösségi létünk elemi teréhez, a városhoz. A digitális technika térnyerésének köszönhetően ma már szinte bárki készíthet filmet, a mozgókép egyetemes anyanyelvünkké vált, amely képes a legegyszerűbb és legbonyolultabb érzéseink, gondolataink kifejezésére, valamint különböző kultúrák összekapcsolására.

A Hungarofest Nonprofit Kft. - együttműködésben a Daazo.com - Európai Rövidfilmes Központtal - rövidfilmpályázatot ír ki maximum 3 perces filmalkotások számára. A City in My Mind pályázat tematikáját hét kiválasztott város határozza meg, ezekhez kell kapcsolódniuk a beküldött filmeknek - akár egészen konkrét, akár szabad, asszociatív módon.

A szóban forgó városok: Sepsiszentgyörgy, Eszék, Magyarkanizsa, Nagyszőlős, Lendva, Párkány, Alsóőr-Felsőőr - tehát a 2011 május 8-i Európa Nap helyszínei.
A City in My Mind filmpályázat bárki előtt nyitva áll: azok előtt is akik most ismerkednek a kamerával, illetve akik már profiként bánnak vele. Egyszemélyes stábok és csapatok (családok, osztályok, iskolák, klubok, baráti társaságok, stb.) is feltölthetik filmjeiket, bármely ország bármely nemzetiségű állampolgára jelentkezhet.

A filmek műfaja szabadon választható: fikciós rövidfilmek, kreatív dokumentumfilmek, vagy akár klasszikus műfajú alkotások (pl. sci-fi, horror, musical) egyaránt szerepelhetnek a pályázaton, amennyiben kapcsolatba hozhatóak a fent említett helyszínekkel.

A filmeket bármilyen eszközzel (mobiltelefon, fényképezőgép, HD kamera) lehet rögzíteni. A készre vágott, legfeljebb 3 perces, angol feliratos műveket a daazo.com-ra kell feltölteni.Egy pályázó egy pályaművet adhat be városonként, vagyis egy pályázó összesen 7 filmalkotást tölthet fel.

Mind a hét város külön kategóriának számít és a szakmai zsűri mindegyik kategórában minősíti a legjobb alkotást, amelyet a Daazo.com értékes díjjal, egy Samsung Galaxy Tab érintőképernyős táblagéppel jutalmaz, a Hungarofest jóvoltából. Ezen kívül a legnépszerűbb film közönségdíjban részesül. A szakmai zsűri elnöke Cakó Ferenc Arany Medve-díjas animációs filmrendező.

A filmeket április 29-ig kell feltölteni a Daazo.com-ra. A díjakat május 8-án a helyi Európa Nap eseményének keretében adják át a zsűri képviselői.

További információk a következő honlapon: http://daazo.com/cityinmymind_hun

Például, hogy sikerül-e levetkezni Dzsudzsákéknak a múlt héten Lisszabonban rájuk szabott méretes zakót: PSV Eindhoven-Benfica Európa Liga-visszavágó (Story4, 20.40).

Jó néhány évvel ezelőtt, amikor Marokkóban jártam, a saját szememmel is láttam azokat a meglehetősen kaotikus állapotokat, melyek Afrika és Európa találkozásánál uralkodtak, elsősorban onnan ide irányban. Ezt a problematikát dolgozza fel a Duna tévé ma esti (21.00), 14 kilométer című spanyol drámája is: a cím a két kontinens közti távolságot jelöli, ahol egy ilyen szűk szoroson találkozik az Atlanti-óceán a Földközi-tengerrel. A film három fekete-afrikai menekült útját követi végig a sivatagon át, majd ezen a bizonyos végső 14 kilométeres, cápáktól és veszélyes áramlatoktól hemzsegő, bizonytalan kimenetelű tengeri átkelésig.

A Filmmúzeum szintén 21.00-kor kezdő Tank Girljét még moziban láttam annak idején, '95-ben, ma úgy emlékszem vissza rá, hogy üdítő punkos scifi(paródia?)baromság volt, olyan mellékszereplőkkel, mint Iggy Popó bácsi, pl. Utána, 22.40-től egy lényegesen keményebb, sötétebb löket jön: Terry Gilliam 12 majom című lázálma (kép). Jó éjszakát.

A rendelkezésére álló eszközökkel a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál is szeretné támogatni a katasztrófa sújtotta Japánt, ezért a Haru utazása című film vetítése kapcsán a Japán Alapítvánnyal együttműködve gyűjtést szervezünk a földrengés áldozatainak megsegítésére.

A fesztivál versenyprogramjában szereplő Haru utazása című japán filmet április 14-én 20.00-tól vetítjük az Uránia Nemzeti Filmszínházban, és őszintén reméljük, hogy a nézők közül lehetőségeikhez mérten minél többen adakoznak majd.

A Haru utazása egy fiatal lány és nagyapja kapcsolatán keresztül mesél olyan tradicionális japán értékekről, mint az elfogadás képessége vagy a család iránt érzett felelősség. A filmben több olyan helyszín szerepel, különösen Miyagi prefektorátusban, amely a március 11-én Japánt ért pusztító katasztrófában a föld színével lett egyenlő. A rendező, Kobajasi Maszahiro levélben kérte meg a fesztiválszervezőket, hogy a film vetítési díjának felét a földrengés és árvíz sújtotta térség lakóinak javára ajánlják fel. Üzenetét a film vetítése előtt a nézők is hallhatják.

A Haru utazását még egyszer levetítjük április 16-án, szombaton az Uránia nemzeti Filmszínházban.
 

Csütörtöki közönségtalálkozók

Szeretnénk továbbá tájékoztatni benneteket, hogy aki tegnap lemaradt volna a Hullámtörők-díjért versenybe szálló Vadember című svéd filmről és az azt követő közönségtalálkozóról, cseppet se csüggedjen, mert a film mai vetítésén ismét vendégünk lesz a film rendezőpárosa, Martin Jern és Emil Larsson, akik rengeteg érdekes háttérinformációval szolgálhatnak a nem mindennapi történet születésének körülményeiről. A filmet 20.00-tól vetítjük a KINO-ban.  

A Titanic mai programjában szerepel még egy film, amelynek rendezőjét a körünkben köszönthetjük. A Toldiban 18.30-tól vetítjük A romlás virágai című francia filmet, amely egy Párizsba érkező jómódú teheráni lány és egy francia fiú szerelmének története a 2009-es iráni lázongások idején. A lány a Twitteren és a YouTube-on követi az otthoni véres eseményeket, és ugyan a fiút hidegen hagyja a politika, kapcsolatukra könyörtelenül rányomja bélyegét a jelenkori történelem. A vetítésen vendégünk lesz a film rendezője, a Budapesten született, de Svédországban nevelkedett David Dusa is.    

Gérald Hustache-Mathieu Pu-pu-pi-du című furcsa krimijét az idei Titanic egyik üde meglepetésként könyvelném el. Nem a sztorija miatt, hiszen az, hogy egy alkotói válságban leledző író elutazik az Isten háta mögé, hogy ihletet szerezzen, ami meg is jön, de nem onnan, ahonnan ő várja, nem egy őseredeti ötlet, valljuk be. Minden második krimi ennek különböző variációira épül a filmtörténet kezdete óta. A hozzáadott ízfokozó anyag az, ahogyan ezt elmeséli. Alapvetően jó ötlet a helyszín megválasztása: a Júra-hegység Franciaország leghidegebb területe, ahol telente tényleg nem nő még a fű se (naná, a hó alatt...). Jó ötlet a következetesen végigvitt Marylin Monroe-párhuzam is, mely folyamatos kikacsintásaival szinte végig a föld felett tartja a filmet néhány centivel. A hagyományos Ki a gyilkos?-dramaturgia kézenfekvő, ám még így is meglepő csavarjai folyamatos lendületet adnak az amúgy vacogós filmnek, amelyben mintegy búvópatakként, a legváratlanabb pillanatokban bukkannak fel olykor igen fárasztó és blőd viccek, valamint más humoros jellegű jelenetek. Szórakoztató, olykor meghökkentő jelenetekkel is operáló, vicces kis film volt ez. Asanisimasa: 8/10 (Titanic link)

Vis maior 10 perc késéssel érkeztem a Curling című filmre, ám ez éppen elég volt ahhoz, hogy egészen a film végéig képtelen voltam felvenni a fonalát. Persze, Denis Côté a fennmaradó mintegy 80 percben semmivel nem könnyítette meg a dolgom, ugyanis a könnyed szabadsággal egymás mellé pakolt jelenetekből az én fejemben semmi érdemleges nem állt össze. Van egy ferdeorrú pasas, aki lányát bezárva tartja, és másokkal alig beszél. Van egy zárva tartó motel, kugli- és curlingőrült tulajdonosokkal. (Curling az a vicces játék, amikor egy jó nagy vasalószerű valamit elcsúsztatnak a jégen, és előtte sebesen sertepertélnek.) Van egy kiscsávó, aki hóembert épít, van egy rakás hulla egy erdőben, ilyenek. A ferdeorrúról szól a film, hogyan lesz emberkerülőből barátságos társasági lény - ezt kikövetkeztettem. Mert ő legalább eljutott innen oda, de hogy kik azok a halottak, miért tartja bezárva lányát, meg effélék? Lehet, hogy minderre megvolt a magyarázat a film elején? A film jelenetei önmagukban amúgy sugallnak bizonyos groteszk ízeket, némelyik önmagában is vicces, de nekem ez a film valahogy nagyon nem állt össze. Asanisimasa így most: -/-, ha muszáj lepontozni, akkor 3/10. (Titanic link)

A halál feldolgozásának stációi

Francois Ozon, a kisebb botrányoktól sem mentes francia filmes egy egész trilógiát szentelt egy szeretett személy elvesztése okozta lelki tusák vizsgálatának. A "Halál-trilógia" első darabja a 2000-es Homok alatt volt. A filmben egy középkorú házaspár éli mindennapjait, ahogyan ezt teszi már sok-sok éve. Minden reggel ugyanaz a reggeli, ugyanaz a búcsú-rutin, ugyanaz a munkanap, ugyanaz a hazaérkezés, ugyanaz az éjszaka. Évente egyszer leutaznak az Atlanti-óceán partján fekvő házikóba, ahol minden évben ugyanaz: strand, vacsora, alvás, strand. Egy ilyen strandolás alkalmával a férfi beúszik a tengerbe, ahogy mindig is szokta, de most nem jön vissza. A hullámok közé veszett, vagy csak megszökött, nem tudni. A tragikus esemény azonban az asszony életét meglepő irányba módosítja. A Charlotte Rampling által alakított nő felfedezi saját nőiességét, a már szinte elfeledett szexualitását. A halál (vélhetően azért erről van szó) itt a felszabaduláshoz vezető kapu.

A trilógia második darabja a 2005-ben készült Utolsó napjaim. A filmben a halál az, aminek sajnos mindenki ismeri: a megkerülhetetlen vég. Egy harmincas éveiben járó fiatalemberről derül ki, hogy gyógyíthatatlan rákos, a film tulajdonképpen haláltusájának finom, érzékeny, ízléses dokumentációja. Ez a téma a filmtörténetben már több esetben is feldolgozásra került, Ozon filmjének különlegessége részben egyik fő motívumának, a homoszexualitás egyszerű, magától értetődő, sztereotípiáktól mentes ábrázolásában rejlik, másrészt pedig abban, ahogyan ugyanilyen szemlélettel "közvetíti" a fiatal, nemrég még életerős férfi haláltusáját.

Körforgás

A Menedék a trilógia lezáró része. Ha az első rész a halál végső soron új távlatokat nyitó hatását festette fel, akkor a második a lezárót, befejezőt mutatja meg. Ebben az értelemben a trilógia harmadik része az élet örök körforgásának manifesztációja, melynek a halál éppúgy része, mint annak ellentéte, a születés. Mindez természetesen Ozon sajátos értelmezésében elővezetve. A film kezdő képsoraiban egy decens nagypolgári lakásba pillantunk be, ahol Louis és Mousse, a fiatal pár tűkön ülve várja emberüket, hogy meghozza heroin-adagjukat. A díler lihegve jő, és szinte még ki sem lépett a lakásból, amikor a fiú már belőtte magának a várva várt lövést. Hamarosan megkapja a magáét a lány is. A következő snittben egy szolid eleganciával öltözött középkorú nő lép be ugyanebbe a lakásba, egy férfival, szemlátomást lakáseladási célzattal. A nő megrökönyödve veszi észre, hogy az egyik szobában a fiú a szoba közepén fekszik mozdulatlan, de a lány sem ad magáról életjeleket. Később kiderül, hogy a lány túlélte az aranylövést, a fiú azonban nem. A fiú halála után azonban az is kiderült, hogy a lány terhes maradt tőle. Később megint Ozon egyik kedvenc óceánparti nyaralójában vagyunk, strand a közelben, idegesség szellője alig rebben, a lány, immár tisztán készül gyermeke születésére. Egy nap betoppan Louis öccse, a férfiak iránt vonzódó Paul, akit Mousse először kelletlenül fogad, de lassan furcsa, meghitt kapcsolat alakul ki a volt drogos lány és a meleg fiú között. Aztán megszületik Mousse kislánya is...

Mint a többi?

Kritikai szempontból az égadta világon semmiben nem különbözik Francois Ozon új filmje az ezt megelőzőktől. Ugyanazt a mesterire csiszolt szakmaiságot üdvözölhetjük, mint eddig. Ozon nagyvonalúan, elegánsan, mindig, még a legrázósabb témák esetében is ízlésesen megfogalmazott elbeszélésmódja könnyednek, szinte légiesnek tűnik, holott mondandója szinte kivétel nélkül földbedöngölő súlyú. A film szerkezete is hasonló, szinte áttetsző, finoman meghúzott egyenes vonalakból építkező, mégis stabil, mint gránit molekularácsa. Messze nem műfaji filmről lévén szó, mégis tanítani valóan fordulatosan építkezik a cselekmény, a dráma pedig ível, mint - stílszerűen szólva - a szivárvány. A korábbi filmekhez hasonlóan, itt is pontosan komponált, nyugodt és világos képi világgal találkozunk, amely minden eszközével a történet minél pontosabb ábrázolására koncentrál. Mousse szerepében Isabelle Carré, Ozon filmjeinek főszerepeitől megszokottan, komoly színészi ziccert kapott, amivel képes élni. Minden túlzás nélkül megrázó, hiteles, nagy alakítást nyújt. Francois Ozon "Halál-trilógiájának" harmadik része a rendezőhöz méltóan szép, tiszta és igényes munka, az igényes filmek kedvelőinek legnagyobb örömére. Asanisimasa: 7/10

A hajdani dán filmklubvezető, Mikkel Munch-Fals, afféle északi Tarantinóként, első filmjébe összesűrített mindent, amit egy amolyan skandináv művészfilmek bemutatására specializálódott filmklubban magába szívhat az ember: a Kedves szomszédban van pszichológia, brutalitás, intellektualizmus és bornírt humor, valamint explicit szexualitás. 

Már megint címpara

Sajnos, megint az állandó vesszőparipa ugrik rögtön az elejére. Soha nem fogom felfogni, miért kell olyan sokszor az eredetitől eltérő, más címet adni a Magyarországon bemutatott filmeknek. Miért nem jó az eredeti? Persze, ennél a filmnél már az angol változat is kavarás, hiszen a cím dánul: Smukke mennesker. Ennek jelentése magyarul, szó szerint: Csodálatos emberek. Ezt az angol nyelvű verzióban sikerült Nothing’s All Bad-re, vagyis Semmi sem annyira rossz-ra ferdíteni. Ehhez képest kapta a Cirko Film (akiket amúgy imádok!) által forgalmazott magyar feliratos kópia a Kedves szomszéd címet… A dolgok állásán csak picit változtat az a tény, hogy a filmhez mindegyik címvariáns passzol, azonban az is biztos, hogy egyik sem jobb a másiknál, így nem értem, miért nem lehetett az eredeti, a Csodálatos emberek? Vagy tőlem mehetett volna akár dánul is, hogy Smukke mennesker. Tök jól hangzik, főleg, hogy (egyelőre még) kedves szomszédaink is a dánok az EU-ban. Azonkívül semmivel sem érthetetlenebb cím ez, mint mondjuk a ’Trainspotting’, vagy a ’Transformers 32’. Vagy a ’Stalker’, hogy a ’T’ betűnél maradjunk… 

Csodálatos emberek

Természetesen csodálatos emberekről szól a film, csodálatos hétköznapi emberekről, tisztes européer állampolgárokról, rólunk, róluk, rólatok, Önökről. Minden zebránál lelassítunk, előzékenyen átengedjük a gyalogosokat, befizetjük az adókat, a tömegközlekedésre bérletünk van, figyelünk az étkezésünkre, súlyunkra. Tiszteljük főnökeinket, segítjük beosztottainkat. Kerülünk minden felesleges konfrontációt, előrelátóan esélyt sem hagyunk semmilyen problémának, hogy gyökeret verjen környezetünkben. Minden erőnkkel próbáljuk eltakarni azt a mocskot, a rejtegetett igazi valónkat, ami a diszkrét mosoly felszíne alatt van, mert ha esetleg kiderülne, azt hisszük, az a világ, legalábbis a mi világunk vége lenne. Holott valószínűleg észre sem venné senki a mi kis személyes apokalipszisünket, hiszen mindenki teljesen el van foglalva saját maga mocskának takargatásával… 

Sorsgombolyag

Az idén 39 éves Munch-Fals négy, fájdalmasan átlagos emberi sorsot választott első rendes mozifilmjének tárgyául. Ingeborg friss nyugdíjas hölgy, aki, miután kollégái semmitmondó, de részvétteljes kis ünnepségen sütemények és koccintások közepette elbúcsúztatták, első nyugdíjasként otthon töltött estéjén elveszti férjét, mialatt ő beleszundikált a tévéműsorba. Lánya, Anna, a tanítónő műtétileg leoperált mellének elvesztése, valamint az ebből elburjánzó magány miatt szenved, viszont teljes erejével küzd is ez ellen, aminek köszönhetően olykor a legextrémebb helyzetekbe sikerül pottyannia. Anders lelkiismeretes aktakukacként végzi munkáját kettő négyzetméteres irodájában, szolid, szemüveges, erősen kopaszodó, tulajdonképpen rokonszenves férfi, aki azonban néha nem tud megálljt parancsolni peckesedő libidójának, ami miatt felesége neheztel rá, hiszen általában nem ő ennek haszonélvezője. Anders fia, Jonas egy angyali szépségű fiú, aki ezt a tulajdonságát titokban pénzért kamatoztatja, válogatás nélküli, bármilyen nemű és életkorú kuncsaftokkal. Azonban semmi másra nem vágyik jobban, minthogy egyszer úgy isten igazából, szerelemmel tudjon szeretni valakit. A Kedves szomszéd című filmben aztán ezeknek a csodálatos embereknek sorsa fog szépen összegabalyodni. 

Tipikus elsőfilm, és mégse

Abban az értelemben mindenképpen egy tipikus elsőfilm Munch-Fals Kedves szomszéd című filmje, hogy lendületében friss, valamint igen sok minden lett belezsúfolva. A frissesség sosem hátrány, a második ügy viszont már okozhat komoly problémákat. Talán, mert a rendező nem hamvas húszévesként, hanem bizonyos megélt élettapasztalatokkal háta mögött vágott bele első rendezésébe, a film is egy kiérlelt, alaposan végiggondolt és türelmesen ki is fejtett munka, aminek a végén vinnyogva röhög (a filmen és saját magán) a néző. Teszi mindezt úgy, hogy közelről sem vígjátékot nézett addig, sőt! Könnyed, levegős szerkezet jellemzi a filmet, valamint lényegre törő, frappáns és jól megrendezett szituációk, melyek ugyan egyáltalán nem eredetiek, de hitelesek, ezért frissnek és eredetinek tűnnek. Nagyon gonosz és nagyon okos humora van a Kedves szomszédnak, mely a skandináv hagyományokhoz méltóan, nem kerülgeti a forró kását, hanem belecsap a közepébe. Majdnem hibátlan, a végletekig korrekt film. Asanisimasa: 9/10

House-t. Vagy a Digisporton a Schalke-Inter-meccset, majd a Tottenham-Realt. A Mezzon 17.00-től Vivaldi Orlando Furiosoja (vagyis Őrjöngő Lórántja..:), ezúttal Spinosival. Nyolcra vége is, és jöhet a meccs. Aztán ennyi is, mára.

Az Urániában 21.00-tól láthatjátok a Hullámtörők-díjért versenybe szálló Vadember című svéd filmet. A jellemzően sötét északi tónusú film főhőse Kim, a börtönből frissen szabadult fiatalember, aki nem vágyik másra, csak normális, egyhangú életre. Bűnöző apja azonban nem tudja elfogadni, hogy Kim jó útra akar térni. Az igaz történetre épülő filmben a meghiúsult álmok és elfojtott vágyak keserűségét, a szellemi és anyagi nyomor kilátástalanságát a svéd nyár tündöklő képei ellenpontozzák. A vetítésen vendégünk lesz a film rendezőpárosa, az Ő még csak tizennégy című filmet is közösen jegyző Martin Jern és Emil Larsson.

A KINO-ban 20.00-tól vetítjük az Elátkozott örökség című brit krimi-vígjátékot, amelyben két, egymástól homlokegyenest különböző testvér apjuk halála után visszatér az ősi birtokot jelentő vidéki házikóba. Életük nem várt fordulatot vesz, amikor a ruhásszekrényben egy öregurat találnak, kezében egy zsák pénzzel. Az öregúr hirtelen elhalálozik, a fivérek pedig kénytelenek kezdeni valamit a pénzzel, csakhogy az összegre mások is pályáznak, így hulla hullát követ, a fiúk pedig egy álmos angol falucska zárt világának csapdájába esnek, ahol semmi sem az, aminek látszik. A vetítés  utáni közönségtalálkozón a producer, Tobias Tobbell árul el izgalmas részleteket a film készítésének körülményeiről.

Mai programunkban a francia filmek kedvelői is találhatnak kedvükre való szórakozást. Az Urániában 16.45-től vetítjük a Pu-pu-pi-du című filmet, amelynek középpontjában Franciaország leghidegebb kisvárosának helyi dívája áll, aki azonban már a film legelején halott. Halála egyértelműen öngyilkosságnak tűnik, ám a városba érkező, ihlethiánnyal küzdő krimiíró nyomozni kezd, és lassacskán kiderül, hogy a fiatal nő élete sokban hasonlított Marilyn Monroe sorsához. A filmben fontos szerepet kap az abszurd francia humor, a Lynch-hangulat és a hollywoodi máz, de fricskát kapnak a skandináv krimik is.

Aki pedig kevésbé könnyed francia filmre vágyik, nézze meg az Eljő a napunk című alkotást 18.00-tól a KINO-ban. A film főhőse Remy, a különc, kiközösített kamasz, akit környezete állandóan csúfol vörös haja miatt, ezért megszökik. Hamarosan nyomára akad a megkeseredett lelki tanácsadó Patrick, akinek szintén vörös a haja, és elhatározza, hogy megedzi a fiút. A társadalom két számkivetettje együtt indul Írországba, a szabadság földjére, ahol a lángoló üstökűek élnek. A francia Harcosok klubjaként emlegetett film főszerepében Vincent Cassel, a rendező pedig Costa Gavras fia, a polgárpukkasztó klipjeiről híres Romain Gavras. A film hazai forgalmazója a Mokép-Pannónia.

Újabb remek román film a láthatáron, ezúttal komoly magyar közreműködéssel. A Morgen (vagyis Holnap, németül) a magyar Katapult Filmmel közös vállalkozásban készült, és a cselekménye is a román-magyar határvidéken játszódik. Ezúttal azonban szó sincs semmilyen történelmi hagyatékról és effélékről, a filmből egy török nemzetiségű illegális határsértő és egy Nagyszalontán lakó román biztonsági őr furcsa barátságának történetét ismerhetjük meg. Marian Crisan, a film amúgy szalontai születésű rendezője, aprólékos természetrajzát adja filmjében a határvidéki élet jellegzetes tevékenységeinek, tipikus figuráinak, apró-cseprő ügyeinek. Igazi embermese ez, humánummal, humorral és érzékenységgel átitatott édes-bús mese, melynek minden egyes kockája igaz. Aki jártas arrafelé, ne adj'isten, annak idején maga is részt vett a burjánzó kishatárforgalomnak becézett csencselésben, az igazolhatja, aki nem, az fogadja ezt el, és nézze meg ezt a filmet, ha kíváncsi, hogy megy arrafelé az élet... A film hitelét magától értetődő természetességgel játszó, helybéli amatőrök adják meg, kiegészítve őket a törököt alakító Yilmaz Yalcinnal, aki kizárólag török nyelven beszél a filmben, amit senki nem ért - mi nézők se. Ez azonban senkit nem zavar, sőt igen sok humoros jelenet forrása inkább. A másik főszereplőt is érdemes külön kiemelni, Hatházi András bumfordi bája szintén emlékezetes lehet annak, akit hozzám hasonlóan megragad ez a film. Asanisimasa: 8/10 (Titanic link)

Simon Werner eltűnése valós események alapján készült, a filmet rendező Fabrice Gobert gimnáziumában is eltűnt egy Simon nevű fiú, valamikor a kilencvenes években. Az ifjú francia filmes aztán ezt a tinédzserkorát megrázó élményt bontotta ki rendezői bemutatkozásában, kizárólag amatőr szereplőkkel körbejárva annak feltételezett körülményeit. A film nem rossz, sajnos azonban nem elég megrázó, nem elég brutális, hogy igazán üssön. A többszempontú történetmesélést is elsütötték már jónéhányszor, így az sem okoz meglepetést, sajnos Simon eltűnésének legfontosabb kulcsfiguráját is ki lehet már pécézni szinte az első jelenetben... Mindazonáltal mégis egy tisztességesen elkészített, amolyan jótanulófelel-film ez, ha megnézed, nem hagyod ott, ha viszont kihagyod, nem vesztesz semmit. Asanisimasa szerinte, ennek megfelelően: 5/10 (Titanic link)

Kupanap van, ezért MU-Chelsea a tv2-n (Sahtar Donyeck-Barcelona a Digisporton).

20.30-tól a Mezzon Monteverdi Poppea megkoronázása című operája, vezényel Emmanuel Haim. A zeneirodalom egyik első operája ez.

A Hálózat 21.00-ás Dillinger és Capone című filmje az, ami a címéből is látszik, abszolút nézhető gengszteres film, Martin Sheennel és F.Murray Abrahammal a címszerepekben.

m1, 21.40 - Elveszett paradicsom, Makk Károly kitűnő Sarkadi-adaptációja 1962-ből.

Késő estére (23.40, Duna) egy remek román dokumentum-portrészerűség az egyik legismertebb magyarról, Lugosi Béláról, a bukott vámpírról. (kép)

A házat az apa építi kisebbik lányának, közvetlenül a sajátja mellé, a félbemaradt ház mellett, amelyiket a nagyobbik lánynak kezdett el építeni, mielőtt az, azzal a semmirekellővel, el nem ment Norvégiába... Zuzana Liová filmje tipikus közép-európai problémagócot ragad meg vastagon dokumentarista jegyekkel operáló játékfilmjében: a vidéki nehézkes életből a gazdag Nyugat felé való kacsingatást, az ebben a környezetben még kiolthatatlanabbnak tűnő nemzedéki ellentéteket, mindez megfejelve egy pici menekülés-jellegű, ám komollyá váló tanár-diák szexszel és amolyan joviális csehszlovák kocsmafílinggel. A film világos, átgondolt szerkezete magától értetődő könnyedséggel ábrázolja mindezt, a -gyaníthatóan amatőr- színészek jelenléte megfellebbezhetetlenül hiteles, a film minden másodperce reális és hihető, sőt mi több, ismerős lehet mindenkinek. Éppen ez a baja is, hiszen mivel itt Magyarországon minden néző magáénak tudhatja a filmben felvetett (és részben megoldott) problematikát, éppen ezzel válik banálissá, urambocsá' érdektelenné. Hiszen annyira ismerős. Az azonban mindenképpen üdvözlendő, hogy mindezt egy filmben, ilyen koncentráltan, ám ilyen világosan sikerült ábrázolni. Jól esett volna egy kis humor... Asanisimasa: 6/10 (Titanic link)

Én ezt most így, a fesztivál harmadik napján kijelentem, az idei Titanic legkúlabb filmje a dán Kasper Holten Juan című alkotása. Mozart Don Giovannijának aktualizálásáról és vulgarizálásáról van szó, mintegy bizonyságképpen, ha értő művész bátran nyúl az operához, az akár még ma, a XXI.században is lehet forradalmian új műfaj. Még akkor is, ha klasszikus. Persze, nem Holten rendezi az első klasszikus operát modern díszletek között, azonban az biztos, hogy ennyi szex, akció és dévaj high life még sohasem volt látható operafilmben. Mindez, még a szerintem direkt ilyen otromba product placementekkel együtt is abszolút tiszteletteljes és ekvivalens Mozart zseniális művével, egy rövid, jelzésszerű cameóban ezt a hagyományos opera egyik nagy sztárja, Placido Domingo is aláírja jelenlétével. Egészen jók a színészként és énekesként is merészen merészet alakító szereplők, itt aztán végképp elfelejthetjük a 120 kilós operadívákról szóló sztereotípiákat. A szöveg stílusában teljesen mai nyelvezetre van átírva, de a cselekmény lényegi fordulatai természetesen megmaradtak. A film amúgy szöveg tekintetében akár a legszabadszájúbb gengszterfilmekkel is felveszi a versenyt. A film teljes egészében Budapesten forgott, romkocsmákban, a Nyugati pályaudvaron és más helyeken, jó volt "pestinek" lenni e film alatt, mert stílusos helyszíneink vannak... ("Hála" az elhanyagolt városrestaurációnak...) Itt az új stíl: Sex&drugs&opera. Must See! (Valószínűleg most vagy soha...) Én imádtam. Asanisimasa: 10/10 (Titanic link)