asanisimasa

Tisztul. A bátor, de kevés bafanabafana, az idióta, kényelmes és hülye franciák, a szerencsétlen nigériaiak és a önmagukat megalázóan gyáva görögök mentek eddig a levesbe, míg a csikánók, az urukhai, Maradonáék valamint számomra meglepetésre és örömömre, a jobbik koreaiak pedig tovább. A mai szórásba délután a C-csoport került. Remélem, az amik legyűrik Algériát, a másik meccsen pedig az angolok nem tudják legyőzni a szlovénokat, így a hülye franciák mellett a hülye angolok is mehetnek a francba, a sajnos kissé halvány Algéria mellett. Este D-csoport finálé. Ghána remélem megüti a németeket (sajna erre kevés az esély, mert a futball, ugye, olyan játék, amit 22-en játszanak és a végén a németek győznek), Ausztrália pedig hősies küzdelemben lép át a szerbeken, így az ausszik és a ghánaiak mennek tovább, a szerbek és a németek pedig húzhatnak haza. De jó lenne! (Erre a befutóra azért nem tenném fel a mai ebédem.)

Úgy néz ki, megint nyár van, bár kissé még hűvös, de legalább nem esik. Naná, hogy ma jobbnak tűnik a kínálat, mint tegnap. 21.00-kor a Duna Tv egy érdekes témájú latino mozit ad: A Várólistában emberek várnak buszukra egy világvégi autóbuszállomáson, amelyre viszont soha nem érkezik és onnan soha nem indul járat. A film Kubában játszódik, és súlyos bunueli (vagy örkényi) atmoszférát sejtek.

21.20-kor az RTL Klub egy könnyed és vicces vígjátékba kezd bele, Örök lányok címmel, melyben Goldie Hawn és Susan Sarandon mutatja meg a világnak, hogy a vén csajok is lehetnek dögösek. (Ahogy az a képen is látható.)

A meccsek (vagy a filmek) után is választásra kényszerül a néző. Vagy megnézi a Dunán 23.05-ös kezdéssel a Glastonbury rockfesztiválról szóló koncertfilmet, bár Bóvli Dávidot, Strummer Janit vagy Barlang Mikit nem érdemes suttogó hangerőn nézni/hallgatni, a volumét feltolni este 11 után pedig nem éppen komilfó. Vagy nézi az m2-őn 23.10-től a soros Kar-Wai-filmet, ezúttal az Édes2kettest. Ezúttal a szerelem tengere igen melegen hullámzik, ettől függetlenül szerintem ez a hongkongi mester egyik legjobb filmje. Mindenesetre, ezt a filmet lehet csendben is élvezni.

Tegnap a suttyó portugálok, akik csak a kicsikkel mernek arcoskodni, megalázóan lépték le a távoli kedves vezető egyre kedvetlenebb csapatát, majd jött egy Chile - Svájc meccs, amire nem emlékszem, mert végigbubukáztam, így ebéd után. Este a spanyolok biztosan szépítettek Honduras ellen renoméjukon, azonban én a helyükben nem lennék elégedett, mert amennyi gólhelyzetet elbénáztak, világbajnokságot lehet nyerni egy normális csapatnak.

Ma kezdődik a selejtező utolsó, harmadik köre, amikor végérvényesen eldől, kiknek annyi, és kiknek van még. Ez a tévénézőknek annyit jelent, hogy a királyi átment kétfrontos támadásba: mivel az utolsó körben a csoportmeccsek szimultán, egy időben zajlanak (hülye FIFA, nem hallottatok még a mobiltelefonról, az online közvetítésről nem is szólva?!), ezek közvetítése is így zajlik. Tehát, vagy két tévét kell egymás mellé pakolnunk, vagy meg kell tanulni Kocsis Zoltánként kezelni a távirányítót, ahogy ő a zongorát. Nekünk könnyebb dolgunk van, hiszen csak két gombra kell figyelni... A meccsek 16.00-kor, illetve 20.30-kor kezdődnek az m1-en és az m2-őn egyaránt, így ha szerencsénk van, két különböző mérkőzést láthatunk. Délután Dél-Afrika bizonyíthat a béna és hülye franciák ellen, az m1-en, míg az m2 ekkor a Speedy Gonzales-família - urukhai rangadót adja. Hajrá egyik, ne hagyd magad másik. Este kék-fehérek a kék-fehérek ellen az m1-en, hajrá dél-amerikai kék-fehérek! Az m2-n Nigéria - Dél-Korea, ami lehet jó is.

Kevés tévézős alternatíva adódik ma amúgy. A Duna II, 20.30-kor Egy boldog cigányt mutat be nekünk, ám ehhez egészen Andalúziáig kellett mennie.

A Tv2 21.20-tól (tehát az első félidőt lefújó sípszókor kell átkapcsolni!) a Zsákutca című meglepően friss, csavaros és izgalmas német krimit adja, karakterre a német Stohl Bucival, Til Schweigerrel a főszerepben, akire a képen vethetünk egy pillantást.

Van még késő este az m2 által tegnap elkezdett Wong Kar-Wai-darálás, ma a Csungking expressz lesz, ám azt hiszem, aki ilyenkor még honkongi művészfilmet néz tévében, az már ezeket a filmeket mind látta, nem is egyszer. Akik mégse, azoknak: a film 23.10-kor kezdődik.

Mára ennyi.

(Poroló - e cikksorozatban filmklasszikusokat nézek újra, mintegy "leporolva", megvizsgálva őket, mennyire "működnek" mai szemmel nézve.)

A ménesgazdát, a napokban éppen a 85-ik születésnapját ünneplő Kovács András filmjét egészen biztosan nem láttam bemutatása, 1978 óta. Akkor is csak azért, mert -talán hetedikes lehettem- valamelyik marha behülyített, hogy komoly dugások vannak benne. Egy komoly vizuális szexélmény, egy 13 év körüli kamasznak mindennél érdekesebb, gondolom, ez egyértelmű. A hetvenes évek végén szexet, mozivásznon, kizárólag csak művészfilmekben lehetett látni, ilyen volt akkor az erkölcs... Lényeg, hogy kihasználva mozis kapcsolataimat, melyeket intenzív Gojko Mitic- és Bud Spencer-rajongásommal építettem ki (minden efféle filmet annyiszor néztem meg, ahányszor adtak ilyet - és szinte csak ilyet adtak...), megnéztem a filmet. Hát, szex az tényleg volt benne, na de hogy lovak között?! Mondjuk, egy lófasz valóban impozáns látványt nyújt, de azért ez mégsem szexélmény, még egy kiskamasznak sem. Bordán Irén azért -akkoriban szokásosan- elővezetett a Madarassal egy rövid ágyjelenetet, ám az már akkor is túl szemérmesnek tűnt. magából, a filmből azonban nem jött le több, minthogy valami téeszben (ifjabbaknak: termelőszövetkezetben, mondjuk korabeli KKT-ben) egy ugribugri pasas rendet akar tenni, de ez nem sikerül neki. Valami felnőttfilm, olyan pártvalami, akkor még nem volt se szocizás, se komcsizás, se balosozás. Mondom, Gojko Mitic volt ekkor, aki mindent vitt.

Persze, a kitelepítésekről sem tanított senki, mint ahogy Rákosi Mátyás elvtárs pajtás nevét sem illett hangoztatni, a pártban ekkor már kínosan feszengve hallgatott mindenki, és legfeljebb az ötvenes évek túlkapásairól beszélt, de azt is csak zárt körben. Aczél elvtárs is már megengedte bizonyos művészeknek, hogy kritikát fogalmazzanak meg a Rákosi-éra körülményeit illetően, de ezek szintén megmaradtak a kultúrafogyasztó, véleményformáló értelmiség zárt köreiben. Az a néhány szexéhes kamasz, mint én is, igazán nem zavarta ezeket a köröket.

Így egészen ledöbbentem, amikor minap a királyi műsorra tűzte e filmet, szépen, lazán a focivébé esti meccse után. Letaglózó élmény volt újra, felnőtt fejjel, felnőtt tapasztalatokkal és már látni tudva megnézni ezt az egészen kitűnő filmet, amely ma a napnál is fényesebben bizonyítja, a remekművek időtlenek. A köztudottan baloldali meggyőződésű Kovács minden szempontból korrekt és arányos képet rajzol: egyszerre beszél a párthatározattal, futószalagon, a szakmai tanfolyamokat "gyorstalpalón" elvégeztetett parasztkáderek szakmai- és olykor társadalmi beilleszkedési nehézségeiről, a párt parancsuralmi rendszerének árnyoldalairól, buktatóiról, a mindig hajnalban, éjszaka érkező nagy fekete autó okozta rémületről és a párt által gyűlölt régi rend kitelepített híveinek értékeiről és valós problémáiról. Ma sajnos igen ritkán tapasztalhatóan bölcs művészi attitűd az ilyen, de mint látható, sikeres és működik ma is.

Pontosak a karakterek. Madaras József energikus Busó Janija emblematikus, nagy figura, tragédiája katartikus. Szintén telitalálat Bács Ferenc kitelepített horthysta katonatisztje, aki alig leplezett undorral végzi az új rend által ráosztott lovászi feladatokat, miközben k.u.k. vezénylési stílusban egzecíroztatja szintén lovásszá degradált regimentjét. Eközben végig nyilvánvalóan, sőt, szinte tüntetve hordozza a polgári általános műveltség gesztusait, szófordulatait és viselkedését is. Ezt azonban lépten-nyomon érzékelteti is az alsóbbrendűnek tartott Busóval, aki viszont igazi jó vezetője szeretne lenni a lótelepnek. Azonban a Bács által alakított figura, de az összes többi kitelepített sem egyértelműen negatív karakter, sőt. Az ő sorsuk is nehéz, és komoly problémákkal küzdenek. Nem véletlen, hogy nem látjuk őket elbukni, lövéseket hallunk, amikor eltűnnek a ködbe, de azt Kovács ránkbízza, hogy azok találtak-e vagy sem. Nem véletlen továbbá az sem, hogy a végzetes tettet sem ő, hanem az alárendelt szolgájuk, a Busóval egy kasztbatársadalmi osztályba tartozó szerencsétlen követi el.

A gazdátlanul, magukra hagyottan kavargó lovak kaotikus képével, lakonikus, balladai komorsággal zárul a film, melynek mindene van, csak pozitív végkicsengése nem. 1978-ban ez komoly tett volt, még a jó elvtárs Kovács Andrástól is, hiszen mégiscsak az akkor fennálló államrend alapjairól szól ez a film. Meg kell említeni Koltai Lajos egészen szuggesztív, szenvedélyes operatőri munkáját, amely után nem is érteni, hogy csinálhat ma olyan nyálas hollywoodi giccseket, mint amiket. Egyetlen jelenet billenti meg picit a filmet, amikor Busó a Bordán Irén játszotta kitelepített Erzsinél Bartók Béla zenéjét hallgatja, ekkor azért hangosan felröhögtem, ilyen azért nem volt. Valami Zerkovitzot (...a búcsúzót ne Zerkovitz zengje...-ahogy Illyés írta eredetileg Bartók című versében) vagy Kálmán Imrét igen, de sem a kitelepítettek, sem egy frissiben kiképzett parasztkáder nem volt azért annyira magasan kulturált, hogy a világvégi vályogházban gramofonról Bartókot hallgasson... Én ezt nem hiszem el, így az asanisimasa 9/10-re értékeli ezt a filmet.

Tegnap szlovák testvérkéink nem hiába paráztak Paraguaytól, kaptak is kettőt a szemük alá, hogy még nyikkanni sem tudtak hozzá. Maori testvérkéinkre fogadni kellett volna, nem pedig megjósolni, hogy beletenyerelnek a kihűlt, kimeredt spagettibe, hiszen karakán, fasza játékkal nem hogy nem kaptak ki a nagyképű digóktól, de még gólt is rúgtak nekik. Győzelmet is érdemelték volna, de tettek is ezért. Brazil testvéreinket egy balfasz (vagy csak szimplán irigy és simlis?) francia bíró majdnem kompletten kórházba küldte, némi elefántcsontparti segédlettel, ám ez nem zavarta meg őket abban, hogy három remekbe szabott góllal örvendeztessék meg az igazi foci kedvelőit. Ma először, remélhetőleg, a nagyon távoli és nekik kedves vezető kedvenc és tökös focistái fogják kiénekelni az undorító és alattomos focival bemutatkozó céék szájából a sajtot, majd Chile - Svájc rangadó, ahol minden bizonnyal nagy csata lesz, tekintve, hogy két első körben győztes csapatról van szó, míg este a spanyolok és a hondurasiak bizonyíthatják, hogy ők még nem fáznak az afrikai télben, valamelyiküknek nem kell még az a zakó, amit első körben az előbbiek rájuk szabtak.

Ma, amúgy a Zene Európai Ünnepe van, amelyről csak a Duna Tv veszi a fáradtságot, hogy megemlékezzen, így ma csak őket ajánljuk. 21.00-tól egy holland-kanadai doksi mutatja be egy vonatnak történetét, mely 1970-ben szelte át Kanadát, olyan utasokkal, mint Janis Joplin, The Grateful Dead, The Band és hasonlók, mintegy megvalósítva a világ leghosszabb, non-stop rock&roll partyját. (A tecső-bejátszásban Janis mama dalolja világnak egyik bánatát, a mihez-tartás végett.) A filmet Bob Smeaton pakolta össze és Fesztivál Expressz a címe.

00.05-től pedig az egyik legkreatívabb magyar zenészről, Grencsó Istvánról láthatunk/halhatunk egy portréfilmet, Szabad vagyok címmel.

A Duna II pedig 21.25-től egy Zsigó Jenőről készült portréval emlékezik meg a zenéről. A film címe: Ando Drom - Úton Zsigó Jenővel.

Lesz még a két Dunán az ajánlottakon kívül Lajkó Félix, Pege Aladár, moldvai csángó döngölés, Man Doki Soulmates-koncert Győrből, ami lehet akármi is, majd hajnalban a II-őn Spirit of Pink Floyd-koncert. Komolyabb zenékért pedig kattintsunk a Mezzóra.

Annak idején viccként mesélték, mára közhellyé vált és nem vicc. A hajdani NDK lakosságának egyik felét megfigyelte a hírhedt titkosszolgálat, a Stasi jól szervezet ügynökhálózata, amelyik az ország lakosságának másik felét tette ki. Az ügynökügy(ek) az egész volt kommunistablokkban mind a mai napig szinte tabutémának kezeltetnek, túl sokan érdekeltek mind a mai napig benne. Élnek még a megfigyelők, élnek még a megfigyeltek. Rendre kiderül feddhetetlennek tűnő emberekről, besúgója volt a régi rendszernek. E sorok írása közben (2007 január) éppen Lengyelország frissen megválasztott érseke mond le szinte azonnal, mert kiderült ügynöki múltja... Akik koruk, vagy lakóhelyük és pozíciójuk miatt nem érintettek ebben, azok részéről talán még érthető is a vágy, hogy rendezni kéne végre közös dolgainkat, de talán még inkább azoknak kellene ezt erőltetniük, akik vastagon benne voltak.

Önkritika a legnemesebb emberi tulajdonságok egyike, talán ezért annyira nehéz gyakorolni. A német kultúra mindig az eszményi szép és nemes felé haladt, vadhajtásai is ennek túlzásaiból adódtak. Nem meglepetés, hogy a politikai, történelmi önkritika gyakorlásában is a németek járnak az élen. A számukra oly szégyenletes náci múlt feltárása már eredményezett tisztító erejű műveket (pl. Bukás, Sophie Scholl), a szocializmus legmocskosabb szégyenfoltját jelentő ügynökvilág visszásságainak első feldolgozása is német alkotás lett.

A mások élete a megfigyeltek élete. Akik megfigyelnek, azok a megfigyelők. Az ügynökök. E filmben, illetve a Német Demokratikus Köztársaságban a hírhedt titkosrendőrség, a Stasi ügynökei. A HGW XX/7-es ügynök egy tökéletesen jelentéktelen figura. Enyhén kopaszodó, szürke kis ember. Nem gonosz, nem rosszindulatú, egyszerűen végzi a dolgát. Megfigyel, jelentést ír azokról, akik megfigyelésére parancsot kapott. Akikről "ott fent" azt feltételezik, a rendszer ellenségei. A megfigyelés alól nem bújhat ki senki, ha felkeltette a rendszer figyelmét. Ezek a hangyaszorgalmú, kíméletlenül precíz ügynökök életük minden másodpercét feljegyzik, regisztrálják, iktatják. A megfigyelt nem menekülhet, még ha a rendszer ünnepelt írója is. Főleg, ha barátnőjére, a szintén ünnepelt színésznőre szemet vet a rettegett miniszter.

A mások élete Florian Henckel von Donnersmarck első filmje, amerre bemutatták, komoly szakmai és közönségsikert aratott. Ebben elsősorban közrejátszott, hogy igen nagy energiákat fektetett a kor hiteles megidézésére. A forgatókönyv alapos irat- és levéltári tanulmányokon alapul, de egészen a filmben használt kellékekig, ruhadarabokig minden a 70-80-as évek KGST világát idézi, tipikusan. Éppen azt, amikor nálunk is még Kádár volt... Filmjének középpontjába egy, a fentebb jellemzett Stasi ügynököt állít, aki az elején még lojális kiszolgálója a rendszernek. Megfigyelésének "tárgyai" a híres író, és barátnője. Azonban az ügynök a megfigyelés közben ráébred arra, hogy a rossz oldalon áll, a megfigyelt művészek élik az igazi, valódi és értékes életet, nem pedig ő. E felismerés sorsszerű döntésre sarkallja, amely végzetesen megváltoztatja mind az ő, mind a megfigyeltjei életét...

Von Donnersmarck elsőfilmesként tökéletes biztonsággal meséli el a megtisztuló bűnös történetét, a történetet mellékszálai sokrétűen árnyalják, így téve azt hitelessé. Figurái ugyanilyen finoman árnyaltak, mégsem túlrajzoltak. Visszafogottságukban kiváló színészi alakítások, különösen a HGW XX/7-es ügynököt alakító Ulrich Mühe-é.

Külön erénye a filmnek, hogy bár a német közelmúltról szól, mindezt úgy teszi, hogy az érvényes tud lenni a mi közelmúltunkra is. Persze, a rendszer mindenhol hasonlóan működött, elég "jól" ki lett ez találva, de például a film közepén öngyilkossá lett feketelistás író lakása, sőt egész figurája éppen olyan, mint akár egy hajdani magyar feketelistás író lakása, figurája. Tekintete, a ráncai, bölcsessége, meddő elkeseredéssé tűnő dühe és eltűnő türelme ugyanazok. A világ öngyilkossági statisztikáján sokáig a keletnémetek voltak (mögöttünk) a másodikok. Egészen addig, míg központilag megszüntették az öngyilkos halálesetek regisztrálását.

A mások élete egy kicsit (vagy inkább éppen eléggé) a mi életünk is. S mint film, van olyan erős, hogy segíthet tisztábban látni egy zavaros korban, sőt segíthet akár megtisztulni is belőle. Asanisimasa: 9/10.

Tegnap a vébéesélyes hollandok egy halálosan unalmas meccsen biztosan léptek túl a lelkes japánokon, Ghána viszont nagy csatában ikszelt az ausztrálokkal, akiket ezzel viszont ki is ikszeltek a vébéről. A dánok pedig fordítottak a kameruni oroszlánok ellen, akik így már legfeljebb csak cicázhatnak az utolsó meccsen, egyéb esélyük nem nagyon van. Ma a szlovák testvérkéink parázhatnak Paraguaytól, majd remélem, az olaszokat jól kipicsázzák a kiwik, bár elég kicsi az esély. Este Brazília - Elefántcsontpart. Hmmmm... Jön megint az ősz, amúgy.

Az m2 nem tudom kinek vetíti Az isteni Diego című kitűnő filmet 16.35-kor, hiszen aki tudja és érdekli, ki az a Diego (aki nem tudja, az a képen megnézheti), az éppen ebben a pillanatban a másik királyin meccset néz. Amúgy Maradonáról csak áttételesen van szó e filmben, de azért mégis. Az m2 két korábban is ajánlott filmet ismétel este, a Vanília égboltot majd Ménesgazdát. A duna szunnyad, két csatornán is, a kertévék biztonsági játékot játszanak, ezerszer látott hollywoodi tucatfilmekkel. Ovizsaru, megszakadok.

Az általam vizsgált, ingyenesen is nézhető csatornák közül ma talán a Viasat3 nyújtja a legjobb filmkínálatot, 21.00-tól az Aludj csak, én álmodom című romantikus-vígjátékos Sandra Bullockos filmet, még éppen a nézhető kategóriából. Utána egy általam ismeretlen western jön, de ha western, akkor nagy baj nem lehet (feltéve, ha nem japánok nyúlnak hozzá). A Rideg valóság (ez a címe) Burt Reynoldsszal akár még jó is lehet. 2003-ban készült a film, úgy tűnik, amolyan lassú, szikár, borongós nu-western lesz.

Amit viszont igazán ajánlanék mára, ha valaki nem látta volna még, az A mások élete. (Kritika a következő posztban). Ulrich Mühe egy volt NDK-beli titkosszolgálatos lehallgatótisztet alakít, aki meginog hitében. Megrázó alakítás egy komoly, minket is érintő tanulságokkal teli, nagyon jó filmben. Tv2, 00.15.

A hülye bírók tegnap jól megszívatták a legbiztosabb játékkal bemutatkozó németeket, majd az eddig legdrámaibb ütközetben elvettek az amerikaiaktól egy megérdemelt győzelmet. A hülye angol üregurak pedig tutyimutyi, teszetosza pepecseléssel számukra megalázó döntetlent játszottak a harcos, de gólt lőni képtelen francia fakóval. Ma gurul tovább a második kör: Hollandia az egyik valóban komoly favoritként nagy küzdelemben, de vélhetően gond nélkül lép majd túl Japánon, majd Ghána hasonlóképpen a lelkes, de nem különösebben ügyes ausztrálokon, bár. Bár láttunk már pelétPelét a bozótban ezen a vébén is. Miután az igazán perverz tévébubusok végigvinnyogták az Életképeket és az Ötöslottó-sorsolást, este jön a Kamerun - Dánia-meccs, ami akármi is lehet. Az idő időtlen, vagy ha tetszik, szar, a tévében viszont rengeteg jó film lesz, sajnos mind a meccsek után, szimultán. Így aki nem akar meccset nézni, ma rosszul jár.

Számára csak a Duna Tv ad némi vigaszt, amikor 19.30-tól 34825-jére leadja a Monte Christo grófját, méghozzá a klasszikus Richard Chamberlaines-verziót.

Az összes többi ajánlott film a meccs idején, vagy után kezdődik. Mint például majdnem rögtön Edmond Dantes igazságosztása után a Tűzróka. (Duna, 21.40) Clint Eastwood még a felkészülési időszakában készítette ezt az ízig-vérig békategóriás akciófimet, lesznek benne gonosz szovjetek, sosemvolt szuperfegyverek, és maga Clint, mint Dirty James (Bond). Vicces lesz.

Akár maradhatunk a Dunán egész napra, hiszen a Tűzróka után egy igen bájos Robert Altman-filmet kapunk zárásnak: A Cuki hagyatéka 00.10-kor kezdődik, sok jó színésszel, szokás szerint. Kisvárosi sufnikrimi: ki ölte meg a bohókás matrónát?

Az esti meccs után az m1 22.50-kor műsorra tűzi a Ménesgazda című magyar filmet, a rendező Kovács András születésnapjára, Madaras József emblematikus főszereplésével. Még vastagon a létező szocializmusban készült téesz-krimi ez, amelyet annak idején még Arany Medvére is jelöltek. (A képen Madaras, a ménesgazda)

23.25-kor az RTL Klub Philip Kaufman vicces és szórakoztató Sade márki játékai címnű filmjét adja, melyben a márki már a diliházban csücsül, és orvosával meccsel, miközben rajongói titokban hódolnak a gurunak. Pazar színészi alakítások neves színészektől.

A Tv2 ezzel egy szikár és brutális, dokumentarista stílben lenyomott amerikai drámát versenyeztet meg, így szombat estére, 23.45-től az Őrült címűt. Kevéssé ismert film Jordan Melamed alkotása, de méltán kerül adásba, mégha egy ilyen eleve vesztes időpontban is. A kertévék műsorszerkesztői hagyományainak megfelelően, nyilván a Sade márkihoz kerestek valami passzoló témát, így kerülhetett elő ez a film is: szintén elmegyógyintézet, szintén erőszak, csak éppen itt minden véresen komoly, míg a másik filmben sokkal inkább gunyoros. Hát, nem tudom. Tik tudjátok, mondanám a reklámbéli Parti Nórával...

Na, zúg már, zakatol, és nem csak a vuvuzela (sőt, az a spanyolviaszt feltaláló hangmérnököknek hála, egyre kevésbé), hanem a foci is. Argentina lelépte Dél-Koreát tegnap, a görögök Nigériát, Speedy Gonzales pedig a gall kakast. A franciák mehetnek a levesbe. Hehehe. Hulljon a férgese... Mindenesetre van már gól, hajtás, küzdelem, néha még szép játék is. Ennyi lenne az egész, mi a francért kellett erre ennyit várni?! Ma a szerbeknek fel van adva a lecke magabiztosan bemutatkozó németekkel szemben, majd Szlovénia - USA, hát küzdelmet igen, egyebet nem várok tőle; végül este Anglia - Algéria. Mindkét csapatnak bizonyítania kell. Amúgy megint szar idő ígérkezik, úgyhogy...

Az m2 22.00-tól egy svéd filmet ad, Szappanopera címmel, amely természetesen nem szappanopera, hanem dráma. Pernille Fischer Christensen filmje kendőzetlen őszinteséggel, sablonokat, kliséket megkerülve beszél különböző szexuális beállítottságú emberek kapcsolatairól. Jó kis film.

A Duna Tv 21.40-től A tábornok halála címmel egy életrajzi tematikájú kétrészes sorozat első részét adja. Terrorizmus, maffia és politika, hetvenes évek, még jó is lehet... A Duna biztosan fogja még ismételni. (Sorry, ha nem.)

A Viasat3 21.20-tól Stephen Frears Pop, csajok, satöbbi című kultmoziját adja. Kitűnő film, aki látta, tudja, aki nem, az ma pótolhatja. A kérdés, amit e film szellemesen és alaposan körbejár, az az, hogy: mi működteti a férfit? (A képen néhány főszereplő a filmből.)

Aztán nagyjából, ennyi is. Tessék választani! :)

És ahogy mondják, a hetedik napon az Úr megteremtette a futballt... Végre láttunk valamit abból, ami a foci lényegét, a játékot jelenti: Chile pengés, ötletes, gyors játékkal, bár csupán egyetlen góllal győzte le a vereség ellenére szimpatikusan játszó Hondurast, a svájciak pedig a vébé eddigi legjobb meccsén lealázták, porbatiporták, szanaszéjjel szívatták az előzőleg még világbajnoki esélyesként is számontartott spanyolokat. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is, bármiylen értelemben a svájciaknak fogok tapsolni, hiszen egy jól működő óra, egy biztos bank azért hadd ne legyen már erény, a szép tájakról pedig nem ők tehetnek, de hát Svájc jól focizott! Az urukhai pedig szintén, megérdemelten lépte le a házigazdákat. Ma folytatódik a selejtezők második köre, a remények szerint immár jó focival, a szokásos időrendi sorrendben: Argentína - Dél-Korea, Görögország - Nigéria, majd este Franciaország - Mexikó. Akik nem kattannak a focira, azokra szar nap jön: vagy a polcon porosodó régi DVD, vagy esetleg valami kimozdulós program (mozi, színház, kocsma). A tévében gyakorlatilag, a focin kívül, nem lesz ajánlható műsor.

Legfeljebb a Dunán, 21.00-tól A homok hangjai című belga-francia gyártású filmdráma (a képen részlet a filmből), a sivatagi élet nehézségeiről, nyilván amatőr szereplőkkel és dokumentarista stílben. Nem láttam, de ezt nézném (vagy a meccset), ha nem mennék színházba.

23.40-től pedig az m2 ad egy izgalmasnak tűnő dokumentumfilmet a globalizáció a hangzatosan antiblobalista Türkmenisztánban tapasztalható érdekes képződményeiről. A "Lélek könyvének" árnyákában.

A többi néma csend... értelmes embernek nem lesz ma nézhető tévéműsor, a tökéletes helyettes okoscsatornákon és a Mezzon kívül. De ezekből télen nézünk úgyis eleget.

Pejó Róbert a komoly fesztiválsikereket arató Dallas Pashamende után ismét Gryllus Dorkával forgatott, ám ezúttal nem cigánytelepen, hanem épp ellenkezőleg, egy luxusvillában, thrillert. Két pár egy világ végi villában jön össze, eszem-iszom, dínom-dánom, aztán történik egy (több) gyilkosság, ám biztos, hogy a gyilkos köztük van, mert (csak) ők a szereplői a filmnek. Szóval, sablon-thriller, sógor-komaság.

Tetthely
A különböző televíziós produkciók révén német nyelvterületen is otthonosan mozgó Pejó nagyjátékfilmjeit mindig magyar közreműködéssel forgatja. Míg első filmje azonban egy romániai cigánytelepen játszódott, addig második filmjében már Magyarországon járunk, a Fertő-tó partján. A Látogatás itt játszódik, a tó partján épült hipermodern luxus design-villában, ahol a magyar Sonja (Gryllus Dorka) és az osztrák Thomas (Merab Ninidze) él. Korábbi műfaji példák sokaságából jól ismert thriller-sablon, hogy a történetnek nem árt, ha egy világvégi, nehezen megközelíthető, mindentől távol lévő helyszínen játszódik, ahonnan nehéz elmenekülni is. Fertő-tó - már nevének baljós a hangzása is - jó helyszín egy alapvetően a néző borzongatására építő filmhez, a csodálatos környezetben lévő tó, óriási ősnádasaival, zegzugos zsombékosaival, a hajdani vasfüggöny máig ott rozsdásodó mementóival, őrtornyokkal, drótkerítéseivel tényleg különleges helyszín, minden szempontból. Azonban különböző, elsősorban gyártási és logisztikai szempontok miatt a produkció az eredetileg elképzelt helyszínhez sokban hasonlító, szintén természetvédelmi területnek minősülő Velencei-tó partján építette meg a villát, azzal a feltétellel, hogy a forgatás után lebontja azt, amit a vállalt határidő lejárta előtt meg is tett. Ez persze, azokat a védett madarakat, akiknek éppen a megszokott élőhelye lett ezáltal lerombolva, nyilván nem vigasztalja. A villa így ideiglenesen megépült, a vásznon jól mutat, mi tagadás, ízléses a berendezése. Pohárnok Gergely jól is fényképezi ezt, ahogyan a tájat is, azonban nem hiszem el, hogy nem lehetett volna egy eldugott, hiperszuper villát találni (vagy építeni, ha már?) valahol máshol, ami nem minősül természetvédelmi területnek.

Két férfi, egy eset
Tehát, a szemlátomást igen tehetős pár ebben a kissé cinkes villában él, hozzájuk érkezik vendégségbe, épp húsvét van és már jó meleg az idő is, a férfi hajdani szeretője és annak mostani párja, a férfi gyerekkori legjobb barátja. Libamáj, méregdrága borok, rézfán fütyülő pálinka, eszem-iszom, dínom-dánom, a szolidnál egy fokkal durvább buli folyik, Sonját a kisebb szünetekben rendszeresen (szexuálisan) megtalálja pasija, hogy lássuk, mekkora szenvedély lakozik őbenne. Aztán hír jő, hogy három, környékbéli kisfiú eltűnt, tragikus szellők kezdenek lengedezni. Heinrich, a bécsi haver (Andreas Lust) eldicsekszik, hogy a neten látott valami videót, amiben valami mintha történt volna három kissráccal. Ettől kezdve, a műfaj szabályainak megfelelően, hol erre terelődik a gyanú, hol arra, ám bizonyíték nincs. Thomas Glavinic, akinek regényéből készült a film forgatókönyve, ha nem is túl eredetien, de elég alaposan megkeveri a lapokat. Mondjuk, a csajokat mindvégig ki lehet zárni, az a nézők számára nyilvánvaló, hogy a tettes csak valamelyik pasas lehet. Hogy miért, mi okból, azt most hagyjuk. Ehhez képest, a végkifejlet csalódás, ha igazságot akarunk, de ötletes, ha a logikában és a realizmusban hiszünk.

Derrick - Az igazság pillanata
A népszerű táskás szemű felügyelőnek csak annyi köze van e filmhez, hogy az egyik epizódjának címe passzolt ide, az "ítélethozatalhoz". Tehát, a Látogatás. Hirtelen alaposan megszaporodtak a hazai gyártású, viszonylag műfaj-tiszta thrillerek, hiszen itt a (szerintem nem teljesen megérdemelten nagyot bukott) Halálkeringő is. Örvendetes tény ez, szükség van hazai műfaji filmekre is, így még az se baj, hogy ezek messze nem hibátlanok. Igen tanulságos azonban, hogy a legnagyobbat mindkét film ugyanott bukja: a hiteltelen és erőltetett párbeszédeken, és drámainak szánt, ám meglehetősen idétlennek, bugyutának ható köztes jeleneteken. A Látogatásban például arcomat kapartam, amikor Sonja gyerekmondókára tanította Thomast, aki, bár előtte vérnősző vadként hágta meg a lányt, most gügyögve gagyog. Nem egy efféle ügyetlen jelenet akad a filmben, melyek azonban mázsás pörölycsapásokkal zúzzák szét a nehezen felépített suspense-t. Ám így viszont hiába várjuk, hogy fellélegezzünk a feszültség alól, mert ilyen nincs, csak az a tét, hogy mikor és hogyan lesz vége ennek az amúgy (bárhogyan is) igényes kivitelű, a hibái ellenére korrekt, közepes filmnek. Lehet ennél jobbat csinálni, a lecke fel van adva. Asanisimasa: 5/10

Ez egy olyan film, amely biztos, hogy meg fogja osztani a közönséget pro és kontra, hiszen egy legenda, Stanislaw Lem lengyel író sci-fijének, illetve és ezzel kapcsolatban, Andrej Tarkovszkij orosz rendező-zseni filmjének, a Solarisnak újrafeldolgozásáról van szó. Lem a scifi műfajának egyik alappillérét írta meg e címmel, melyből Tarkovszkij forgatott filmlegendát. Szinte vallásos értelemben vett hívei vannak mindkettőnek. Egy kicsit talán én magam is közéjük tartozom, ezért rögtön az elején megvallom, komoly prekoncepciókkal ültem be erre az (akkor, 2003 márciusában) új amerikai filmre, amelyet szintén Solaris címmel illettek készítői. Istenem, mi lesz ez már megint? - fanyalogtam már jó előre. Rosszul tettem.

James Cameron producer (pl. Titanic, Avatar) és Steven Soderbergh rendező (pl. Traffic, Erin Brokovich, Ocean's-sorozat), miután megvívták sokéves harcukat a kötelező megfilmesítési jogokért, egy nagyon szép és ízléses, amerikai viszonylatban mindenképpen példaértékű feldolgozást készítettek az előbb említett mesterek munkái alapján. E filmből sugárzik a tisztelet a mesterek iránt, igaz, ez őket egyáltalában nem érdekli. Részint azért, mert Tarkovszkij már régen elhunyt, részint azért, mert Lem nem kíváncsi a végeredményre. Hiába, ő még a régi vágású írók közül való, önérzetes, ám üres pénztárcájú. Igaz, neki már Tarkovszkij változata sem tetszett, pedig az már harminc éves. Az alkotók mégis tisztelettel nyúltak a nemes alapanyaghoz, nyilván megérintette őket a filozofikus mű tisztasága, transzcendentális elvonatkoztatottsága. Itt ugyanis nem holmi lézerkarddal hadakozó űrmeséről, vagy ufóval röpködő szörnyekről van szó, nincs akció. Kérdések vannak csupán, amire nincsenek válaszok, csak választások, ahogy a film egyik szereplője is fogalmaz. Másként cselekszünk-e, ha újra megtehetjük azt, amit egyszer már elrontottunk? Vagy ugyanúgy tévedünk újra, meg újra? Ki tudunk-e lépni bezárkózott, szabályokkal és rutinokkal gúzsbakötött egónkból, és képesek vagyunk önzetlen és feltétlen szeretetre? Tudunk-e emberek maradni, ha szembekerülünk nálunk többel, hatalmasabbal, és efféle más dolgok vannak e filmben.

Persze, azért nézhetjük szerelmes filmként is (George Clooney & Natascha McElhone), hiszen az elmesélhető "felülete" a filmnek ez: az orvost egy titokzatos bolygó körül keringő űrállomásra küldik, ahol furcsa dolgok történnek, talán a bolygóból sugárzó valami hatására. Itt valamiféle pszichózis alatt újraéli hajdani, tragikus végű kapcsolatát szerelmével, aki, talán a bolygó hatására, megelevenedik. Az orvos azonban kétségek közt őrlődik, aztán dönt saját, és a lány sorsa felől. Persze, közben történnek más, fontos dolgok is, a lényeg azonban most nem ezeken van, hanem hogy mi legyen, és főleg hogyan?

Soderbergh nem másolja Tarkovszkij filmjét, nem egyszerű remake-et készít. A nagy orosz előd inkább inspirálja, elsősorban a hangulatával, bár Clooney is döbbenetesen emlékeztet az orosz főszereplőre, Anatolij Szolinyicinre, itt inkább a szerelmi szál körüli kérdéseken van a hangsúly. Ehhez a lassú, elgondolkoztató, lebegő filmhez kitűnő atmoszférát varázsol Cliff Martinez üveghangokon játszó, szférikus zenéje.

Az expresszív operatőri munka (Soderbergh!) tökéletesen szolgálja a történet álomszerű, mozaikos elbeszélő-technikájának (szintén Soderbergh!) megjelenítését. A film kiállítása (természetesen) tökéletes, de most nem a különböző speciális effekteken a hangsúly, sokkal lényegesebb volt a Solaris körül keringő űrállomás szűk szobácskáinak, klausztrofóbiás tereinek megjelenítése, valamint a szinte lélegző, lüktető, hatalmas élő, organikus égitest ábrázolása. Kék-szürke, illetve ibolya-narancs. A jelen filmkínálatban rendkívüli, figyelemre méltó, szép alkotás ez, de csak elsősorban elhivatottaknak, filozofálgatásra hajlamosaknak! És talán a Tarkovszkij hívőknek is...
Asanisimasa: 8/10

Miután szlovák testvéreink testvériesen megyegyezkedtek új-zélandi testvéreinkkel, és az elefántcsontparti testvéreink aljas és alattomos össznépi rugdalkozást rendeztek portugál testvéreinkkel, a kedves és távoli bölcs vezető karakán csapata, akik amúgy unokatesóink, majdnem megcsípték kényelmeskedő brazil testvérkéinket. Ettől viszont még mindig szar ez a vébé... Ma befejeződik az első csoportkör és elkezdődik a második, ahol már elvileg nincs helye játszadozásnak. Még az elsőben lesz a Honduras-Chile, ami nyilván jó kis bokakocogtatós dél-amerikai rangadó lesz, majd a spanyol-svájci.... Hát, ettől viszont nem várok semmit se. A második körben este Dél-Afrika az urukkal megy harcba, valaminek most már történnie kell. Amúgy ma zuhog, a tévében is gyászos a felhozatal.

A TV2 hozza a kötelező Doktor Házt, 21.20-tól, amit én már picit unok, de ha szar lesz a meccs, akkor nyilván belenézek.

A Duna 21.00-tól ismétli azt a 24 óra egy asszony életébőlt, amit tegnap adott a Duna II-őn, ajánlottam, ajánlom. Stefan Zweig, Michel Serrault, romantika, édes bú.

M2-n, 22.10-től Ember Judit három órában próbálja elmesélni az '56-os Nagy Imre-per történetét, hátha valaki ma is ezt akarja mantrázni: Újmagyar siralom.

Az RTL Klub 23.20-tól leadja Soderbergh megosztó Solarisát, amit a következő posztbanméltatnék. A képen a főszereplő.

Ennyi lenne mára, vagy alvás, vagy Chrisdry módra, régi, félretett DVD-k.

Már a hollandok is elfelejtettek focizni... Lehet, hogy mégis ez a vuvuzella tehet mindenről? Mert még mindig kritikán alulian szar meccsek mennek a vébén. Ma lesz egy új-zélandi-szlovák, ami biztosan "rettenetesen" izgi lesz, de legalább a vébé egyetlen magyar résztvevőjének szurkolhatunk, aki szlovák színekben lép majd pályára. Saláta Kornélnak hívják szegényt... Elefántcsontpart-Portugália. Ez még lehet jó is, csak az afrikaiak nem nagyon dobolnak ezen a vébén, bár Ghána... A portugálok pedig mindig betliznek a vébéken. Este viszont kifejezetten viccesnek ígérkezik a Brazília-Észak-Korea rangadó, azt mindenképpen nézem, vagy belenézek. Amúgy nem túl hideg, záporveszélyes idő lesz, lehet menni kinti leülősbe is, lehet tévézni is, bár nem sok minden látnivaló akad, mint alternatívája a focinak.

m2, 23.15, tehát jóval a brazil meccs után Szomjas 2007-ben készült '56-os tematikájú filmje, A Nap utcai fiúk. Eddig nem mertem még megnézni, talán most. Ha szar lesz megint az összes meccs, esélye van, de az baj, hogy ez kell hozzá...

Duna II 21.00-tól ad egy francia drámát, 24 óra egy asszony életéből címmel, melyben játszik Michel Serrault, a groteszk arcú, kiváló francia színész, csak miatta is érdemes megnézni, amúgy pedig a film Zweig azonos című novellájának feldolgozása. Múlt század eleje, romantika, szép képek, érzelmek.

A TV2 21.20-tól ad valami Holtpont című '91-es akciófilmet, amit nem nagyon ajánlanék, de érdekességet talán adhat neki, hogy az idei Oscar-díjas Kathryn Bigelow rendezte és James Cameron produkálta, még férji minőségében. Főszerepben pedig a nemrég elhunyt Patrick Swayze. Amerikai elnököknek öltözött szörfösök rabolnak benne bankot - hát, súlyos zsékategória-veszélyt sejtek.

A nap fénypontja késő este jő el, 23.50-kor, maradunk a mosóporoson. A Médium, a tegnapi Tim Rothos, hazudozós mellett, egy másik kedvenc sorozatom, amely sokáig a bénának tűnő tematikájával riasztott el - egy nő (Patricia Arquette, filmbéli férjével, Miguel Sandovallal a képen) képes megálmodni különböző gyilkosságokat, amelyek be is következnek. Bár ő ezekről nem tehet, és nem is örül ennek a képességének, a rendőrségnek segítségére lehet. Ezt viszont ők fogadják nehezen, hiszen hogy van az már, hogy ez a nő megálmodja a bűntényt!? Aztán rájöttem, hogy ezek kifejezetten izgalmas és jól kitalált történetek, valamint markáns karakterek sorjáznak a sorozatban. Kifejezetten imádom a csaj idilli, családi közjátékait és decens pizsamáit...:D

Aztán alvás...:D