A minap ajánlottam ezt a filmet a tévéajánlóban, annak alapján, hogy régen láttam, és akkor nagyon megfogott, de azt nem sejtettem, mennyire irtózatosan aktuális még mind a mai napig! Persze, nem formai és stilisztikai dolgokban: az Aki szelet vet 1960-ban készült, Hollywoodban, ennek megfelelően magán viseli a klasszikus amerikai filmek minden ódiumát. A mai szemnek már néha viccesen teátrális előadásmódot, a markánsan sarkított, hangsúlyos didaktikával tálalt tanulságot, a terjengős moralizálást, és efféléket ma már legfeljebb megmosolyogjuk, sőt, legtöbbször el is utasítjuk. De akkoriban ez volt a módi, ha fontos dolgokat akartunk a néppel közölni, persze, ehhez az is kellett, hogy a nép ezt igényelje is. Ekkoriban indult Európában a francia új hullám, új módszerekkel, új filmnyelvvel, amit azonban először még az értőknek kellett felfedezni, a népnek viszont közérthetően kellett fogalmazni. (De hát nincs ez másként ma sem.)
Stanley Kramer a hírhedt, 1925-ös "majompert" állítja filmje középpontjába, melyben az akkor még forradalminak tartott darwini eszmék csaptak össze a bigott, Biblia-központú teremtésmítosszal. Ohio állam akkori törvénykönyve paragrafusba foglalta a Bibliában leírtak vita nélküli felsőbbrendűségét, így azt is, hogy az embert Isten teremtette. Egy fiatal tanár mégis Darwin A fajok eredete című könyvét tanította diákjainak, ám ezzel kivívta Dalton város bigottan vallásos közvéleményének haragját. Az ügyből per lett, melyben a nem éppen elfogulatlan helyi bíró előtt a Biblia-szakértőként is számon tartott, hajdani elnökjelölt Brady, mint vádló és a Drummond, a messze földön hírhedt védőügyvéd csapott össze. A per tétje a szabad gondolkodás létjogosultsága volt.
A film bemutatása idején valószínűleg mindenki McCarthy szenátor Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló bizottságának "ördögűző" tevékenységére gondolt elsősorban, mi, a mai Magyarországon nyilvánvalóan egészen másra asszociálunk e film kapcsán. Ugyanúgy gondolhatunk a kisebbségi véleményt képviselők hatalomból való kirekesztésétől, sőt, véleményük szabad és megtorló retorzióktól mentes kinyilvánításától és képviseletétől kezdve egy bizonyos ideológia kizárólagos alkotmányba emeléséig rengeteg dologra, hiszen a jelenlegi hatalom sztahanovista lelkesedéssel termeli a minden szabad gondolkodásra vágyónak jogos tiltakozásra okot adó törvények, határozatok és dogmák tömkelegét.
Mi sem bizonyítja e film nagyszerűségét jobban, minthogy mindez fehéren-feketén, világosan és közérthetően benne van. De ami még ennél is több, az az, hogy találhatunk benne még valami olyan, szinte földöntúli bölcsességet is, amiből ma (is) óriási a hiány. Szó sincs e filmben antipropagandáról, a ló túlsó oldalára csúszásról, alá-fölérendelő ideológiai faszméricskélésről, semmilyen verbális és más bosszúról, elégtételről. Amikor Drummond, a film végén, egy szintén megszívlelendően bölcs bírói döntés után, helyére teszi az éppen keresztényellenes ágálásba kezdő vadliberális újságírót, és hóna alá csapja az inkriminált Fajok eredetét ÉS a Bibliát - na ott következik be a józan ész diadala! Felemelő és katartikus élmény, amilyet manapság szinte csak régi filmekben élhetünk át. Lehetne ódákat zengeni még Spencer Tracy mai szemmel nézve is óriási alakításáról, Ernest Laszlo dinamikus és expresszív fényképezéséről, azokról a nyakatekert hasonlatoktól burjánzó, bájosan archaikus dialógokról, de a film ma is érvényes üzenete mindent felülír. Asanisimasa: 10/10



Egri csillagok, meg a Macskafogó, na azok jók.) Pedig ez a film is jó, példának okáért. Ma este ellenőrizhető a Dunán, 21.00-tól. Tilla rendezői bemutatkozása jól sikerült, bizonyítva, hogy nem minden tévés ripacs tehetségtelen és arrogáns karrierista, pusztán abból próbál megélni, amiből lehetősége van. Ha ma a tévében látom, engem is idegesít a csávó. Pedig annak idején ki nem hagytam volna egyetlen hétfő estét sem a TilosazÁban, amikor az ex-Kontrollos Kistamás Lacival és Garas Danival csinálta Tilla azokat a frenetikus Vákuum TV-revüket, melyek a kilencvenes évek elején-közepén sokunk szemét nyitotta rá a világra, hogy is fest az másképpen. Aztán volt a késő esti, nézhetetlen időpontra kárhoztatott, ám igen izgalmas Propaganda című tévéműsor... A Pánik című film korunk népbetegségéről, a pánikbetegségről szól, nem meglepően. Epizódszerűen lazán összefűzött, de mégis összekapcsolódó sorsokból áll össze ez a sajátosan fanyar, abszurd humorú film, melyben frissen és szellemesen megírt szituációkba esnek olyan groteszk karakterek, mint egy pánikbeteg HR-menedzser, egy meleg rendőrpáros (kép), két életvidám nyugdíjas és még sokan mások.
meglehetősen zokon veszi, és elkapja a srácot. Magukra zárja a kocsit, és miközben a kissrác halálra váltan vacog, elmondja neki, hogy hová ásta el a nagyon gonosz maffiózó a meggyilkolt szenátor holttestét. Aztán a kiscsávó csak megszökik, a pasas pedig, ha nem gumicsővel, hát egy 38-as oldja meg problémáját. Mivel azonban kitudódik, hogy a kissrác valószínűleg tudója annak, minél kevés egészségre ártalmasabb dolog létezik arrafelé, ezért a nyomába ered a teljes maffia, valamint a nagyképű államügyész és sleppje. A kissrácnak védelem kell, amit egy kissé zűrös ügyvédnőnél talál meg.
fogságba került, ahonnan zsidó származása miatt egyből egy Komszomol-iskolába került, ahol a kommunista eszméket mosták át az agyát. A második világháború kitörésével azonban hamarosan már német vezényszavak harsogtak az iskolában az addig megszokott sztálinista szólamok helyett. Solly zsidó származása konkrét halálos ítélet volt számára, így nem volt más választása, mint letagadva zsidóságát, életveszélyes szerepjátékba bocsátkozzon. Egy furcsa véletlennek, és születési helyéből adódó némettudásának köszönhetően hamarosan mint német háborús hős került Németországba, az egyik legmenőbb Hitlerjugend-képzőbe. Egy körülmetélt, echte zsidó fiú a Hitlerjugendben...
eseményekhez, bár valójában csupán ez a 1943-ban készült film is csak egy giccses melodráma.
zseniális vígjátéka a szeretetről, humanizmusról és a békés egymás mellett élés fennkölt nagyszerűségéről, meghökkentően morbid humorral és letisztult cselekménnyel. A film két hentes története, akik új hentesüzletet nyitnak a városban, amely a várt szolid üzletmenet helyett, egy szerencsétlen véletlennek és egy őrült helyzetkihasználásnak köszönhetően, a város legnépszerűbb boltjává válik. A slágercikk pácolt pipihús, legalábbis, az érte hosszú sorokat is kivárni hajlandó közönség ezt így tudja. A valóság azonban a hűtőkamrában lakozik...
műfaji film volt. A mindössze néhány évvel későbbi,
ismételt gagyik, sorozatok, lihegés, egyebek...
Mindenki tud minimum 5 darab ágyhoz kötött filmet kapásból, a
Az asztronauta
A
szóról-szóra megfelelnek. Tiboru mester remek
vicces, sőt mi több, jövőbe látó cameó Alain Delonnal, amely előrevetíti a két évvel későbbi Borsalino kapcsán kitört, filmtörténeti jelentőségű affért (Delon és Belmondo úgy összevesztek azon, hogy ki hányszor szerepel a film plakátján, hogy majd' harminc évig állítólag szóba sem álltak egymással). Aki megtalálja és idekommenteli a ma esti film inkriminált jelenetét, az egy éves asanisimasa-előfizetést nyerhet! :) (m1, 21.40)
időben belül már nem tudom hanyadik belga, vagy mint most, holland film kerül elő. Nem baj, sőt! Főleg, ha ezek jó filmek... Ajánlani ezeket látatlanban igen nehéz, tekintve, hogy senki nem engem küld ki külföldi fesztiválokra bevásárolni, így csak a kedves olvasók kísérletező kedvére apellálhatok. A ma esti egy holland film, az a címe, hogy